Mutasd meg a faludat és megmondom ki vagy

Falura költözni, azaz vidékre menni, vidéken élni az életet három féle képpen lehet.
Az egyik, hogy az ember oda születik és ott is marad.
A másik, hogy szántszándékkal a falut választja magának a város helyett. A harmadik, hogy választása kényszerből történt. Biztosan van még több indíték is de ma ez ha nem is tipikus de sokszor előfoduló jelenség. Mármint az utolsó kettő.

Nekünk, akik itt töltöttük gyermekkorunkat is, sőt még az elődeink is, a falu olyan természetes közeg, hogy szinte vérünkké vált itt élni.

A falu egy sokszínű, összetett jelenség, jól megfogható társadalmi és gazdasági szerkezete van. Ezek a szerkezeti elemek nem önmagukban léteznek hanem egymással összekapcsolódnak, egymásra hatnak. Egészet képeznek. Komplex egészet. Idegen szóval úgy fejezzük ki, hogy diverzifikált közösség. De nem csak ilyen hanem érzékeny is. Akár a szervezet. Az élő szervezet. A falu nem élőlények halmaza, egymásmellettisége hanem bonyolult láncolat. Nem könnyű ismerni, pláne kiismerni. Nem könnyű beavatkozni az életébe mert minden rezdülésre ezernyi reakcióval válaszol.

A falu közöségének az az igénye, hogy magas életminősége legyen. A falu egy magas életminőségre törekvő közösség, melynek eléréséhez minden feltétel adott. A feltételek, -miként a feltételes mód a grammatikában- csak lehetőségek maradnak ha az ember nem teszi hozzá a maga tudását. Akaratát. Szívét-lelkét. Emberségét. Embervoltát.Emberi mivoltát. A magas életminőség kialakulása egy matematikai logikával formulázható implikáció: "akkor ha". Akkor lesz magas életminőség ha.... és itt sorolni lehet az előzményeket. A faltételeket. Egyszerű iskolás példával megvilágosítva a folyamatot. "Ha esik az eső, akkor sár lesz". Ne feledjük tehát ezt az öszetartozó értékpárt: "akkor....ha".

Meg kell tanulnunk az együttműködés kultúráját. Vagyis kultúrát kell "tanulnunk". Azaz kultúrálttá kell lennünk. Az együttműködés kultúrája a közös célon és együttes akaraton nyugszik. Az úgy nem megy, hogy nem tudjuk, mi a célunk. Mert csak ebből lehet közös cél. Úgy nem megy ha nincs akaratunk, közös akaratunk.
A falu nem egy letűnt világ. Azt mondták, hogy az, de most be kell látniuk ezeknek is, hogy nem ósdi, avitt elfelejtésre ítélt idejétmúlt tér, ahonnét menekülni kell. Sőt! Az életünk feltétele lesz, ha a mai /Dány/ magyar vidék, magyar falvak egy új világ előfutáraként él és virul, lélegzik, sóhajt, vágyakozik, termel és teremt.

Azt mondjuk tehát, hogy két szálon fut az életünk. A mi falunké. A mi közösségünk élete. Úgy mint boldogabb időkben, mint boldogabb korokban az lenni szokott. Ez a két szál az anyagiakhoz kötődő un materiális szál, a másik az anyagiakon túl szellemi spirituális szál. Az élet minősége az arányokon múlik. Mennyi az életünkben az anyag és mennyi a spirituális, a szellemi-lelki lét. Hogyan hat ez ránk. Milyen életre ösztönöz minket. Meglátjuk-e a két szálban azt, hogy melyik a vezető szál. Ez dönti el életünket és sorsunkat. A tartós boldogságot vagy a tartós boldogtalanságot. Az arányos élet, szép élet- mondják gyakran. Mint a mérleg két serpenyője, mint a falat rakó munkás egyensúlyteremtő képessége. Az élet, akár egyéni élet, családi élet vagy nagyobb közösségbeli élet, a falu élete is természetes és termékeny társadalmi egyensúlyon nyugszik. Ez több, sokkal több annál, hogy leegyszerűsítsük az életet és bizonyo -mesterséges- mutatókkal kifejezzük. Hogy hány méter, hogy mennyivel több mint tavaly volt, hogy mennyivel bővült, hogy ...hogy....hogy tudjuk elrejteni a lényeget. Hogy nem több, nem jobb és már tavaly sem volt jó.

Ha kérni lehetne valakitől, egyszerűen, világosan akkor azt mondanánk, hogy.
-adjuk vissza a falu, a vidék becsületét és méltóságát
-hinnünk kell magunkban, hogy magas életminőséget tudunk élni mert tudjuk vezetni életünk vonalait, a szövőszék szálait és azt is tudjuk, melyik a vezérfonal
-kérjük gondolataink gondos igazgatását életünk vezérfonalától
-fel kell rázni az alvó vidéket még mielőtt halálos mély álomba nem merül
-ne dőljünk be látszathagyományok ápolásának, az örökös önismétlő terméketlen gondolatoknak
-ne csak a részt lássuk hanem az egészet, és mindenben az embert, az emberisorsokat
- "félébredés" helyett teljes felébredést

megjegyzés: Miklóssy Endre egyetemi tanárt 27-én nem tudjuk fogadni, aki a A falu jövője, a jövő faluja címmel tartott volna előadást a népfőiskolánkon, /nem az előadó hibájából marad távol/.Gondolva az ő szellemiségére melyet remélem még tapasztalni fogunk, vetettem papírra e néhány sort.