Társadalmi változások és következmények 4

Nincs még olyan távol tőlünk -történelmi léptékben- az 50-es évek vége, hogy ne emlékezzünk rá. A tsz-ek szervezésének utolsó időszaka volt ez az un "maszek világ". Tekintsünk bele a dányi földművelés helyzetébe, felidézve az akkori birtokviszonyokat. 1958-ban a földtulajdonos családok száma 823 volt. Az un tisztviselő rétegen kívül, mondhatjuk, hogy minden családnak volt több-kevesebb termőföldje. 1,5 katasztrális hold alatti területtel 45 család rendelkezett. / 1 hektár területe 1,6 katasztrális holdnak felel meg/. Egy hold és 8,5 hold között 590, 8,5 és 10,5 között 62, 10,5-től 15,5-ig szintén 62 család volt, míg 15,5 és 20,5 közé csupán 19 család esett. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy csak a föld megműveléséből /és a hozzá tartozó állattartásból/ akkor sem lehetett, csupán csak ebből, mindenkinek megélni. És természetesen most sem lehetne. De, hogy az arányok indokolatlanul eltolódtak, ez alatt a szinte kizárólagosan túlsúlyba került termelési módot értve, annyi bizonyos.
A tsz-ek szervezése kényszerítés hatására történt, ebbe még a kevés földdel rendelkezők sem tudtak belenyugodni, az vitán elül áll. Ugrás volt az ismeretlenbe, mondhatnánk, amiből csak annyi ismeret volt közszájon amennyi a szovjet kolhozokról elterjedt nálunk. Az agitátorok sokszor primitív példákkal hozakodtak elő, de kényszer végül megtette hatását.
A Magvető TSZ megalakítása és működése kikezdte a helyi társadalom szövetét és új szövet képződött, idő múlva egyre inkább gyógyítva a sebeket.
Amikor megerősödött a tsz, és a gazdasági körülmények változásai is indokolttá tették, új jelenségeknek voltunk tanúi. Háztájinak nevezett kisparcellákat osztott a tsz közel a faluhoz, felszabadultak a régen gazdasági tárolásra használt udvarrészek, egy új mezőgazdasági kiskert kultúra alakult ki. Terményt is biztosított a gazdaság az állattartáshoz vagy földjáradékot fizetett azoknak akiknek földjeit használta. Megszervezte a tsz a helyi állattartók vágásra érett hízóinak felvásárlását, elővárosi piacra vitte az eladásra termelt konyhakerti növényeket. Mezőgazdasági szakembert alkalmazott, un háztáji agronómust a családi mezőgazdasági kistermelés segítésére, koordinálására. Voltak családok akiknek tagjai ipari üzemekben dolgoztak. Ha számba vesszük mindezt, látjuk, hogy a dányi családok -mai szóhasználattal élve- több lábon éltek, vagyis több forrásból jutottak bevételhez. Ez kihatott az életszínvonalra is. Az anyagi gyarapodás mellett új kulturális és komfortnövekedési igények jelentkeztek. Ez alatt mind a háztartás gyarapodását mind a kulturális-oktatási igények növekedését érthetjük. Kialakulóban volt az un. parasztpolgár, akinek szubjektív, tehát egyéni igényei és a társadalom alakulásába való beleszólás képessége is -ha korlátozott módon is- érvényre juthatott.

Új kor hajnalára ébredtünk 25 évvel ezelőtt. Olyan mérföldkövek jellemzik ezt a kort amit a szabadság állomásainak, a lehetőségek kibontakozásának is nevezhetünk. Ne soroljuk végig most mindezeket, egyet említsünk csupán. Ez az Európai unióhoz való tartozás. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy szolgált-e előnyére az átlag dányi embernek úgy ez az új világ, mint amennyire a korlátai miatt sokszor jogosan elmarasztalható régi. Nem a réginek visszasírásáról kell szót ejteni, az nem is lenne indokolt és nem is lenne helyes. Inkább történelmietlen lenne. Az új helyzetben nekünk kell az új lehetőségeket megteremteni ami nem jelenti azt, hogy minden regresszív, vagy az átlagember szintjén hátrányosnak mondható helyzetbe szó és tett nélkül bele kell nyugodni.