Peres dűlő

A peresi rész

Dány és Zsámbok községek határában elterülő Peres dűlő miről is kapta a nevét? A dányi történeti forrásokban erről nem maradt fel nyom. Két szomszédos település krónikái között azonban találunk három változatot is.

1864-ben Zsámbokon lejegyzett történet szerint:
„Monda szerint Zsámbok határából egy darab földet Kóka helysége nyert el és pedig következőleg:
Hagyomány szerint Zsámbok, és Dány közötti határ a rét, vagyis a völgy közepén esett, azonban valami nagy török tiszt a korcsmánál meggyilkoltatván, a Hatvani basa által szorosan kérdőre vonatott, melyik falu határában esik a korcsma, mert véres elégtételt vesz érte, ekkor sem Zsámbok sem Dány nem akarta vállalni határának, s minthogy Kókán egy igen éltes bíró volt, ez a haláltól nem rettegvén, a korcsmát kókai határban lévőnek vallotta, s így a bíró kivégeztetvén a föld kókai lett; Nincs még egy határ Magyarországban, mely ehhez hasonló lenne, hogy tudni illik két határ között 3/4 órányira benyúlna egy harmadik falu határa 200. ölnyi szélességben egész a szentlászlói határig.“

Egy Kókán 1863-ban keltezett változat szerint:
„Ezen völgyet Peresnek is nevezik, mert hajdan, a törökök idejében egy török basának kókai lakos mutatta volna meg Zsámbokról a Pestre és Budára vivő utat, ezért Zsámboktól e völgyet elszakítván, Kóka községhez csatolta, s mai napig is számot tartanak hozzá a Zsámboki lakosok.“

Egy hihetőbbnek tűnő Kókán lejegyzett harmadik változat szerint:
„Kóka legnevezetesebb határrésze a Peres dűlő. A török hódoltság alatt itt ütközet volt, és utána számos török holtteste borította a völgyet. A törökök ezért a határos községek között kihirdették, hogy amely község a holtakat eltemeti és 30 arany vérbírságot fizet, az egész területet örök használatra megkapja. Kóka lakosai vállalkoztak erre, a vérdíjat is lefizették, s így jutottak e terület birtokába, melyre adománylevelet is kaptak. 
Ám 1830-ban a gróf Károlyi-féle uradalom ezt a területet is dézsma fizetésére kötelezte, amely döntés ellen a kókaiak pert indítottak. A pert azonban a kókaiak elvesztették, ugyanis  időközben a már említett bizonyító erejű adománylevelet nem tudták bemutatni.“

Összeállította:
Buborék