Ha megszólítasz valakit..

Ha megszólítasz valakit, akkor hatalmat adsz magad fölött a másik számára. Hatalmat adsz, mert várod a véleményét, amelyet - bizonyos végső határok között - készen állsz elfogadni, integrálni a magad véleményébe. Ha kinyilatkoztatsz, akkor nem vagy kíváncsi a másik a véleményére, kizárólag egyetértést vársz másoktól, és az ellentétes véleményt eleve - megfontolás nélkül - elutasítod. A megszólítás a demokraták módszere. A kinyilatkoztatás a diktátorok, türannoszok, despoták, királyok, hercegek, grófok módszere: hatalmukat még az ellenzők sem vonhatják - szerintük - kétségbe. Nem is adnak lehetőséget rá. Ha ez nekik megengedett.

Ha megszólítasz valakit, akkor kíváncsi a véleményére és eleve feltételezed, hogy értelmes gondolatokat fogalmaz meg, amelyek nagy része vagy akár egésze integrálható saját gondolatmenetedbe.

Miért kell megszólítani másokat a magánéletben és a közéletben?

A magánélettel könnyű végezni ezen cikk keretei között: magán-érdeket fűződik hozzá. Gyermeked, unokád, házastársad, szüleid és házastársad szülei, a távolabbi rokonság véleménye rólad vagy a családodról az életed minőségét befolyásolja. A munka után haza kell menni, az ünnepeket együtt kell ünnepelni, lakást akarsz vásárolni és rászorulsz a család valamilyen támogatására stb., stb., stb. Arról most nem beszélünk, ha munkanélküli vagy: akkor szorulsz csak igazán erre a véleményalkotó körre (!).

Az emberek egy része azonban, ebben az esetben sem hajlandó értelmes párbeszédre (se megszólításra, se válaszolásra), nos, ezek az emberek fogyasztják az egészségügyi biztosítás azon részét, amelyet depresszió és annak szövődményei címén fogyasztanak.

A közéletben egy kicsit bonyolultabb a helyzet!

Ha megszólítasz valakit, akkor azt két pozícióból teheted: Téged kérdeznek vagy Te kérdezel. A pozíció azonban mind a két esetben azonos: mellérendeltség a vitában és a döntés elfogadása (a következő vitáig). A lényeg azonban azonos mind a két helyzetben: véleményt mondasz és véleményt kérsz, mert konszenzusra akarsz jutni. Van-e konszenzus a szakmában? Van-e konszenzus a politikában?

A szakmában, mint a racionalitás és a jogállamiság által behatárolt tevékenységben éppen a konszenzus a leglényegesebb elem. Minden feladat többféleképpen is megoldható, így - végső határok között - éppen a konszenzus a lényeg egy feladat megoldásában.

A politikában, mint a társadalmi értékválasztásban biztosan nincs és nem is lehet konszenzus, mert lényeg a különbözőség! Azonban az eljárási kérdésekben, feltétlen konszenzus szükséges, mert e nélkül nincs demokrácia. Néhány példa a politikai értékválasztás különbségeire: ki fizessen adót és ki ne fizessen adót az alkotmányos közteherviselés alapján? Ki fizessen társadalombiztosítást és ki milyen ellátásra legyen jogosult? Az oktatásért mennyit fizessen a szülő és mennyit az állam, vagy összes költséget hárítsuk a diákra (diákhitel)? Kinek van választójoga a magyar parlamenti választáson? Stb.

A politikai pártok, különösen a parlamenti pártok felelőssége az eljárási kérdésekben való konszenzus. Ez az ügy nem arról szól, hogy az értékválasztásban egyetértés legyen, hanem arról szól, hogy a döntést hogyan kell meghozni. A mai politikai garnitúra erre nem alkalmas. (Egyesek politikai elitnek nevezik ezt a réteget, ami nevetséges, mert az elit példamutatást is jelent, és ma a politikusok népszerűsége a fociéval azonos.)

A politikusok számára feltétlenül szükséges néhány eljárási kérdést is példaként felsorolni, mert egyébként azt hiszik, a „törvény az, amit én gondolok". Eljárási kérdéseknek azokat a folyamatokat nevezzük, amelyek megtartásával a döntés tartalma létrejön.

Az eljárási kérdésekben való egyetértés akkor is szükséges a parlamenti pártok részéről, ha az értékválasztásban nem értenek egyet. A tartalmi kérdésekben a parlamenti és önkormányzati matematika dönt: kinek van több képviselője?!

Ha megszólítasz valakit politikai eljárási kérdésben, akkor a demokratikus szabályok szerint addig kell tárgyalni, amíg a konszenzus létrejön. Tartalmi kérdésben nem kell konszenzusra jutni, mert a többségről a választópolgárok döntenek 4 évente...

Ha megszólítasz valakit, akkor Te demokrata vagy és a megszólítottakról is azt feltételezed.
Ha kinyilatkoztatsz, akkor alattvalónak tekinted a többieket.
Ha kinyilatkoztatást hallasz, akkor alattvalónak tekintenek...
/jegyzo.hu/