Tilosban járó agancsozók

Tilosban járó agancsozók

Így február elején minden esztendőben megélénkül az erdő. No, nem a vad mozog lényegesen többet, hanem az ember. Február az agancsváltás időszaka, a gímbikák ekkor kezdenek megszabadulni „fejdíszüktől”, hogy aztán szeptemberig felrakják a következőt. Miközben a vadászok ilyenkor békén hagyják a szarvasokat, megjelennek az erdőben a magánszemélyek, akik a hullott agancsot szeretnék összeszedni. Csakhogy agancsot az gyűjthet, akinek engedélye van rá. Ez persze nem zavarja a tilosban járókat, akik az összegyűjtött agancsokat jó pénzért eladják a feketepiacon tevékenykedő kereskedőknek. Pedig ez bűncselekmény, nem más, mint lopás, ugyanis az agancs a törvény szerint a vadászatra jogosultat illeti.
Egyesek különböző „trükkökkel” próbálják elő elősegíteni az agancsok idő előtti levetését. Pedig a vadnak nyugalomra lenne szüksége, hogy ne „külső behatás” révén essen le az agancs, az ugyanis az agancstő sérülését okozhatja.
A vadgazda számára a hullott agancsok alapos szemrevételezése, kézbe fogása számos fontos információt ad a terület állományáról. Alkalmas korbecslésre, képet ad a létszámról, és lehet következtetni az állomány kondíciójára is.

Forrás: Magyar VADÁSZLAP