Olvasd el !!

MariazellA túrázás mint orvosság – verhetetlen
2008-ban egy közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 70 százaléka úgy válaszolt, hogy rendszeresen túrázik, „hogy tegyen valamit az egészségéért”. Mindez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy az elmúlt néhány esztendőben egyre több sajtótermékben olvashatunk róla, milyen jótékony hatással van a túrázás számos betegségre. Több jó nevű szakorvos 2007-ben egy kongresszus alkalmával foglalta össze a túrázás pozitív hatásait. A túrázás erősíti immunrendszerünket, fertőzésekkel szembeni ellenállásunkat. Mérsékli a szívinfarktus, az emlő-, a vastagbél- és a prosztatarák kockázatát. Stabilizálja emésztésünket és anyagcserénket. Hatására csökken a „rossz” LDL koleszterin, ugyanakkor emelkedik a „jó” HDL koleszterin szintje, csökken a vércukorszint és a vérnyomás, javul a vér viszkozitása. A mozgás aktiválja a zsírégetést, erősíti izmainkat, csökkenti a túlsúlyt. Az izmok erősítése tehermentesíti ízületeinket, csontjainkat, erősíti a porcokat, az inakat és szalagokat. Csökken a csontritkulás veszélye. A légzés javulásával mérséklődik a légúti betegségek kialakulásának veszélye is.

A legfontosabb túrafelszerelés: a megfelelő lábbeli. A teleszkópos botok tehermentesítik térdünket

Javul az agy oxigénellátása és anyagcseréje, ezáltal a szellemi teljesítőképesség is. Ezzel egyenes arányban csökken az Alzheimer-kór és az időskori elbutulás veszélye. Régóta megfigyelték, hogy a mozgás segítségével jelentősen csökkenthető a depresszió, ez a hatás összehasonlítható a gyógyszeres kezelés hatékonyságával, de mindez mellékhatásoktól mentesen és a visszaesés veszélye nélkül történik. A pszichovegetatív zavarok, mint például a fülzúgás is javulnak. A fiataloknál megfigyelhető, hogy nő az iskolai teljesítményük, jobban koncentrálnak, sokat javul a hiperaktivitás.

E számos pozitív hatás ellenére a túrázók azt nyilatkozták, hogy a 40 évesnél fiatalabbak közül 6 százaléknak, a 60 évesnél idősebbeknél kb. 28 százaléknak ajánlotta orvosa a túrázást.

Megdöbbentő eredmények rákos betegeknél
Főképp a rehabilitációs klinikákon vonják be a túrázást a terápiába. A tényre, hogy még a nagyon súlyos betegségek, mint például a rák kezelésében is látványos eredményeket lehet elérni, dr. Freerk Baumann klinikai projektjei hívták fel a figyelmet. 2008 tavaszán 12 önkéntes, emlőrákos nővel végiggyalogoltatta a Santiago de Compostelába vezető 800 km-es zarándokutat.

A rendkívüli erőfeszítések ellenére a résztvevők végig kitartottak. Közérzetük, magabiztosságuk és egészségi állapotuk jelentősen javult. „Életem további részére új mottót választottam. A »nem vagyok rá képes« számomra többé nem létezik” – mondta egyikük.

Ugyanazon év nyarán dr. Baumann hét prosztatarákos férfit is útnak indított Münchenből Velencébe, az Alpokon és a Dolomitokon keresztül. A csoport az 520 km-es utat öt hét alatt tette meg. Ők is mindannyian kitartottak egészen végig, és náluk is sok egészségügyi paraméter jelentős javulást mutatott – igaz, nem közvetlenül, hanem három hónappal a túra után. Eddig tartott a regeneráció időszaka, viszont ezt követően sokkal jobb állapotban voltak, mint azelőtt.

A hegyi túrázás során sok folyadékot, ásványi anyagot és sót veszíthetünk. Ezek pótlásához teljes őrlésű kenyérre, uborkára, banánra van szükségünk, és ami még ennél is fontosabb: sokat kell innunk

Túrázás – igen, de óvatosan, ésszel
A túrázásnak egészségünkre gyakorolt pozitív hatása ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy főképp a magas hegységekben veszélyek is leselkednek ránk, amelyek akár halállal is végződhetnek. Korábban igen sokan veszítették életüket a hegyekben, különféle balesetekben. A legtöbb végzetes kimenetelű kirándulás során botlás, zuhanás, könnyelműség volt a halálhoz vezető események oka. A halálesetek több mint egyharmada szív-keringésrendszeri eredetű.

Tehát túrázáskor is nélkülözhetetlen a józan ész és a mértékletesség. Ha azonban kondíciónkat reálisan mértük fel és a megfelelő útvonalat választottuk, felkészültünk, bizonyos szabályokat is betartunk, akkor átadhatjuk magunkat a túrázás örömeinek. Akinek nincs kellő tapasztalata, forduljon a megfelelő sportegyesületekhez, szövetségekhez tanácsért, esetleg csatlakozzon e szervezetek által vezetett csoport valamelyikéhez.

A kezdők tartsák be a fokozatosság elvét, ne akarják mindjárt a legmeredekebb hegyoldalt megmászni. Egy amerikai felmérés, amelyen 90 ezer kórházi ápolónő vett részt, bebizonyította, hogy mindössze heti három óra gyaloglás 50 százalékkal csökkenti a szívinfarktus kockázatát.

Ha ennél többre vágyunk, érdemes keményebben edzeni, mielőtt útra kelnénk. A legjobb felkészülés a túrákra, ha egész évben rendszeresen sportolunk. Heti kétszer 30-40 perc kondicionáló tréning tekinthető az alapnak. A kerékpározás az egyik legalkalmasabb edzésforma a porcok erősítésére.

A térdízületek gyenge kondíció és gyenge lábizomzat esetén komoly gondokat okozhatnak. A lejtőn lefelé haladás során a térdet erős terhelés éri, főképp, ha nehéz hátizsákot is magunkkal cipelünk, vagy ha valaki túlsúlyos. Az erős lábizmok ezzel szemben a terhelés jelentős részét képesek tompítani, elnyelni, ezért fontos az edzés.

Az üveg, beton és acél elszigetel bennünket a természettől

Felszerelés és útravaló: mire figyeljünk?
A térdízületek tehermentesítésében jó szolgálatot tesznek a teleszkópos botok, mivel ezekkel megtámasztható a testsúly kb. egyharmada. Érdemes mindig két bottal túrázni, és a bot hosszát úgy beállítani, hogy karunk könyökben 90 fokban legyen behajlítva.

A botok mellett további fontos felszerelés a háton jól ülő hátizsák, amelynek van deréköve is, amely a súly egy részét átviszi a medenceövre és nem terheli túl a gerincoszlopot. A súlyos tárgyakat, mint a teli vizes palackot a zsák aljára kell tenni, az esődzsekit legfelülre. Ezek között helyezkednek el az olyan fontos kellékek, mint a bicska, a térkép, a mobiltelefon, hogy szükség esetén segítséget tudjunk hívni, egy váltás trikó, ha a rajtunk lévőt átizzadnánk. Egy kis kéztörlő, egy elsősegélytasak, benne vízhólyagokra ragasztható tapaszokkal, szintén fontos. Ezen kívül napvédő krém, valamint zseblámpa, ha esetleg rosszul becsülnénk meg az időt és ránk sötétedik a szabadban.

Ami a ruházatot illeti, fontos a jól ismert réteges öltözködés elvét követni, amellyel az aktuális hőmérsékleti és időjárási viszonyokhoz igazodhatunk. Nem árt legfelülre légáteresztő, ugyanakkor szél- és vízálló anyagból készült dzsekit viselni. A nap elleni fejfedő, sapka vagy kis kalap semmi esetre sem hiányozhat.

Útravalóul a legalkalmasabb élelmiszer a teljes őrlésű gabonából készült szendvics, némi gyümölcs, zöldség, szárított gyümölcs, esetleg dió-, mogyorófélék. A banán kiváló energiaforrás, egy kígyóuborkával pedig remekül pótolhatjuk a kiizzadt ásványi anyagokat.

A szilárd táplálékot szükség esetén sokáig tudjuk nélkülözni, a böjtöléssel egybekötött túrázások ezt fényesen bizonyítják – de a folyadék abszolút nélkülözhetetlen. Legalább egyliternyi víz mindig legyen nálunk, persze forró nyári napokon ennél több szükséges.

A felszerelés legfontosabb, egyben legkényesebb része a megfelelő lábbeli, ugyanis a rossz cipő a legszebb utat is tönkreteheti. A túracipő legyen stabil és kényelmes, szára legalább bokamagasságig érjen, ami védi az ugróízületet. Legyen profilos talpa, amely véd a csúszástól. A saroknál szilárdan tartsa lábunkat, itt nem lötyöghet, ugyanakkor a lábujjainknak bőven maradjon hely. Ha a lábujjak elöl súrlódnak, hosszabb lejtőn akár több lábkörmünk is leválhat, ami rendkívül fájdalmas.

Ha a cipő új, akkor túra előtt mindenképp járassuk be. Akinek könnyen keletkezik vízhólyag a lábán, eleinte ragasszon néhány réteg leukoplasztot a sarkára – ez jól bevált védekezés. A felszereléseket illetően érdemes az interneten is tájékozódni.