Széljegyzet ....

Köszönet mindenért! Az útért, amelyet adtál, amelyen elindultunk, és amelyet emelkedett lélekkel befejeztünk!
Édes jó Istenem! Drága Mennyei Atyánk! Köszönjük azt a napot, amikor elindultunk és azt is, amikor megérkeztünk! Köszönjük, hogy méltónak tartottál bennünket zarándoknak lenni! Köszönjük tapintatodat, hogy csak annyi terhet tettél ránk, amennyit éppen el tudunk viselni! Fizikai terhet is, lélektani terhet is! Köszönjük, hogy türelmet adtál egymás elviselésére, megértést nehezen fékezhető türelmetlenségünk és indulataink által okozott sebek begyógyítására!

Köszönjük Neked, hogy tiszta szívvel állhattunk oltárod elé, amikor megérkeztünk házadba, ősi szokás szerint megmostuk kezeinket és arcunkat a kegyhely forrásvizében és azt mondhattuk – talán illetéktelenül – kölcsön véve a szentmise áldozatot bemutató pap szavait: „Mosd le Uram bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem!” (Ugye megbocsátod ezt nekünk?) Köszönjük, édes Istenem, hogy nem fordultál el tőlünk sohasem, inkább magadhoz emeltél minket, amikor tested és véred által tápláltál!
Halottak voltunk bűneink fogságában, és Te feltámasztottál minket, fáradtak voltunk és felfrissítettél, sérültek voltunk, betegek, és Te látni is hallani is megtanítottál minket! Eltévedtünk az úton, de Te segítségünkre siettél! Találkoztunk Veled a lőtéri dombok alján, amikor nem találtuk a jelet, amely bennünket fizikailag vezetett, de Te az egyszerű munkásember szavaival útba igazítottál bennünket! Mi mégis visszafordultunk, de így sem hagytál bennünket bizonytalanságban! Pirult az arcunk, lángolt a szívünk utólag: mi voltunk a későn ébredő emmauszi tanítványaid!
Köszönjük Uram, hogy halk vagy alig hallható kérdéseinkre válaszoltál! Idős szolgád a lelkigyakorlatos házban Téged kereső kérdéseinkre adott új választ, mert tudjuk, hogy Te vagy a bennünket megváltó Kereszten Függő, Te vagy az örök élet reményét nekünk megcsillantó feltámadott, Te vagy az emberfia, te vagy, aki bűneinket megbocsátja, Te vagy az örök és végtelen szeretet, és most már azt is tudjuk, hogy Te vagy Uram a világ teljességében, az örök idők sűrűségében, a tér végtelenjében, egyedül Te vagy a Konkrét!
A soha el nem tűnő, a soha meg nem szűnő, a senkit el nem hagyó, a mindig megfogható és megérinthető örök támasz! Konkrét vagy Uram, rajtad kívül minden csak látszat és mulandó!
Köszönjük, hogy utunkat felajánlhattuk Neked és kérhettük, legyen a Te oltalmad dolgaink felett! Őrizd meg szeretteinket! Titkokat bíztunk Rád és Te ezek őrzője lettél!
Köszönjük Uram Neked örömeinket! Köszönjük a 16 napos zarándoklat után a Máriagyüdre való hazatalálás örömét! Fogadd Uram megértően ujjongásunkat, amikor házadat megláttuk, felkiáltottunk: Ave Maria! Viva Maria Sacra!
Viva Maria Virgo! Neked emberi testet adó édesanyádat dicsőségesnek, szentnek, sérelem nélkülinek mondjuk, mert méltó volt isteni szentségednek hordozására! Köszönjük Uram a Dányba, szeretteink közé való hazatérés örömét!
Áldd meg Uram azokat, aki részesei voltak a mi gyalogos zarándokutunknak, akik végig együtt voltak, vagy akár csak erejükhöz mért néhány napot velünk töltöttek: áldd meg szeretteinket, akik itthon álltak őrt helyettünk is, akik hozzásegítettek bennünket lelki épülésünkhöz, akik aggódtak értünk és akiket hálatelt szívvel imáinkba foglaltunk!
Áldd meg Uram vendéglátóinkat, szállásadóinkat, áldd meg az út során bennünket jó szívvel fogadó papokat, adj kegyesen szolgálatukhoz egészséget és adj nekik hosszú életet! Nézz kegyes szemmel azokra, akik a magyar Camino Zarándokutat kigondolták, megtervezték és megvalósították! Legyen gondod az úton haladókra!
Tegyél Uram bennünket szándékaid és terveid megvalósításának eszközévé! Add meg nekünk a kegyelmet, hogy mindig tanúságot tehessünk melletted! Segíts bennünket Uram, hogy a magyar zarándokút eddig nem érintett teljes hosszát bejárhassuk, szép hazánk iránt érzett tiszteletből, a Te dicsőségedre és lelkünk épülésére!

Gódor András