Egy aktuális, szép gondolat !

Cser László: Építők dicsérete

Kő- és vasjelek a Föld könyvében
izzadva rótták szorgos századok,
régi vagy új alkotást szemlélve,
gondolatban „velük” pár szót váltsatok!

Láthatsz regényes romot, szédítő tornyot,
lapuló kis házat, büszke palotát,
minden kövében az EMBERT kell látnod,
kővel írt kották munka-himnuszát.

Hol van már a régi út mestere,
kihullott kezéből a csákány s lapát,
ha ütemesen robog vonatod a sínen,
halljad halott építők rég elszállt dalát!

Hidat folyónkra bátran ki ácsolt,
hol a mérnök ki acéllal szőtte át?
Nem fontos, ha az embert látod,
időt, elmúlást is legyőzve már.

Építs utat, csatornát, hidat, házat,
emberhez méltóbb, szebb, jobb lesz a világ,
emlékmű minden munkával gyúrt anyag,
s „nem hal meg”, ki épít….művében él tovább!