A Nagy Háború magyar költője

Gyóni Géza-portré

Gyóni Géza (1884-1917) az I. világháború egyetlen nemzetközileg is elismert magyar költője, akit elragadott tőlünk a Nagy Háború. Háborús költeményeiben ő adott hangot a magyar katonának, a magyar vitézségnek, és a katonák megpróbáltatásainak, szenvedéseinek, hangjában is rokon volt velük.

Gyóni Géza eredetileg az Áchim családi nevet viselte, édesapja Áchim Mihály evangélikus lelkész volt. Az édesapja nagybátyja volt a tragikus sorsú békéscsabai parasztvezérnek Áchim L. Andrásnak, akit a Zsilinszky testvérek öltek meg.
Gyóni Géza 1884. június 25-én született a pest megyei Gyónon, innen a felvett név. (Gyón mint falu ma már Dabas város része.)

Alapfokú tanulmányait Szarvason és Békéscsabán végezte. Középiskolába szintén Békéscsabán, a Rudolf Főgimnáziumba (a mai Evangélikus Gimnáziumba) járt. Kitűnően szavaló és szónokló diák, ifjú korától kezdve könnyedén verselt.
1902-től Pozsonyban teológiát tanult, papnak készült. Ekkor már lapokat szerkeszt, verseket, karcolatokat ír.
Húsz évesen egy lelki válság hatására öngyilkosságot kísérelt meg. Ezt követően hazakerül falujába, jegyzőgyakornok a gyóni községházán. Öccse, Miska eközben a soproni katonai reáliskola növendéke, később Horvátországban tanult.

Közigazgatási tanfolyamot végez, de a közigazgatás nem neki való, újságírónak áll, majd verseket ír.
Közben 1907-ben mint póttartalékos katona Boszniában szolgál. 1910-től először a Soproni Napló, majd a szabadkai Bácskai Hírlap munkatársa volt.

A Nagy Háború kitörésekor azonnal megkapja a behívóját. 1914-ben bevonult katonának, póttartalékos utász közlegénylegényként augusztus 1-én elindult egyenesen Przemyslbe. Később itt találkozik Mihály öccsével.
Szerelmes verseit követték a pacifista, antimilitarista hangulatú versei, majd a nacionalista propaganda hatására a harcba hívók élére állt. A fronton katonaként megtapasztalta a háború borzalmait, a legénység félelmét, borzalomélményét és haragjukat azok ellen, akik a halálba küldték őket. Megváltozott a hangja, eljutott a háború tagadásáig, a béke vágyig.

A galíciai erődítmény, Przemysl ostroma alatt írta meg életművének legismertebb versét, a Csak egy éjszakára címűt, amelyben a katonákat halálba küldőket és a háborún vagyonokat kereső otthoniakat ostorozza.
A várat az orosz ostromlók körülzárták, a védők a várat 1915. március 22-én feladták.

Gyóni Géza zászlós és hivatásos katona öccse, Áchim Mihály főhadnagy orosz hadifogságba esve több ezer társával együtt a több mint hétezer kilométerre fekvő szibériai Krasznojarszka került.
Kijev, Moszkva, Inza, Alatir, Petropaulovszk, Omszk érintésével 1915. október végén értek Krasznojarszkba.
Itt élték hadifogoly életüket amikor is öccsét és Gyónit is 1917. tavaszán tüdőbaj támadta meg, s egyikük szervezete sem tudott ellenállni. Súlyosan legyengülten, rogyadozó testtel még elkísérte utolsó útjára Mihályt, de néhány napra rá vele is végzett a kór.
A téboly tüneteit viselő Gyóni, öccsét egy héttel élte túl, 1917. június 25-én, harmincharmadik születésnapján ragadta el a halál.

Az elhunyt Áchim Mihály hadnagyot egy egyszerű fakoporsóba tették, majd egy fehér színű kocsival a városi temető melletti hadifogoly temetőbe szállították. A koporsót nyolc ember kísérte, a nyolc ember mellé nyolc fegyveres őrt rendeltek ki. Temetéseknél az orosz parancsnokság félt, hogy a szertartást szökésre, vagy szöktetésre használják fel.

Gyóni Gézát, a magyar nemzet nagy halottját kivételes nagy pompával temették el. A przemysli huszárok sorfala között elhelyezkedő koporsót nemzetiszínű lepellel takarták le, a halottas kocsit a sztyeppe virágaiból készített koszorúk borították be. A gyászszertartáson az egész tiszti és legénységi tábor ott volt. Búcsúbeszédeket mondtak a magyar, az osztrák, német és török nemzet képviselői. Százhúsz tagú szimfonikus zenekar kísérte az utolsó útjára. A temetőbe az oroszok már csak harminc fő gyászolót engedtek. A költőt testvéröccse mellé temették, a holttest derekára erős vasövet erősítettek, elöl ovális vaslapon átütött Gy. G. betűkkel, hogy a költő földi maradványait akár évtizedek múlva is azonosítani lehessen.

Gyóni Géza 1910-ben a Soproni Napló munkatársa volt. 1996-ban, a soproni Deák téren felállított szobra Nagy Benedek szobrász alkotása.

Gyóni Géza soproni szobra

A soproni szobortalapzaton a költő látnoki sírversének második versszakát olvashatjuk:

Gyóni Géza - Sírvers

Hazai domb lesz, vagy idegen árok,
Bús sírom füve amelyen kihajt,
Kopott fejfámon elmosódó írás
Bolygó vándornak ezt hirdesse majd:

Boldog, ki itt jársz, teéretted is
Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;
Véres harcok verték fel hírét,
De csak a béke katonája volt.

(Krasznojarksz 1916.)

Gyóni Géza legismertebb versét -melyet több nyelvre is leforditottak- itt hallgathatjuk meg:

Gyóni Géza :Csak egy éjszakára...
http://www.youtube.com/watch?v=L2nt0uXIJT0

A költő születésének 130.évfordulója alkalmából összeállította:
Buborék (K.A.)

Fotók forrása:
Wikipédia