Mekkora üzlet az autólopás?

A kilencvenes évek óta nem csak az autólopási statisztikák, de a módszerek és az eszközök is sokat változtak, így érdemes körülnézni: kik, milyen típusokat, miért és főleg hogyan lopnak. A következőkben profi bűnüldözők és bűnözők mondják el, hogyan védhetjük meg autónkat, ha megvédhetjük egyáltalán.

Az autólopás egyike a legnyereségesebb és a legkisebb kockázatú bűncselekményeknek – derül ki az Europol jelentéseiből. Nyugat-Európában nincsenek könnyű helyzetben a zsaruk, a lopott autókat ugyanis a bűnözők villámgyorsan átviszik a határokon: az olasz rendőrség becslése szerint egy Olaszországban eltulajdonított gépkocsit 14 óra múlva már nem is érdemes a határokon belül keresni. Nyugat-Európából a legtöbb autót egyébként Oroszországba viszik, de tipikus célállomások a kelet-, illetve délkelet-európai országok is. Jóllehet az Európai Unión belül ellopott autók közül évente átlagosan 700 ezer ezen országok egyikében köt ki, a Magyarországon meglovasított gépkocsik nagy része itthon marad. Idehaza ugyanis többnyire nem azért lopnak, hogy az országon belül vagy kívül eladják, hanem hogy alkatrészeire bontva értékesítsék, biztosítási vagy lízingcsalásokhoz használják. Biztosítóktól szerzett információnk szerint a bejelentett autólopások harmada valójában lízingcsalás.

Hamis személyi igazolvánnyal és munkáltatói igazolással, nulla vagy tízszázalékos kezdő befizetéssel bárki kihozhat egy új autót a szalonból. Ha néhány hónapon át elmarad a részletfizetéssel, a bank nyomozni kezd. Ilyenkor legjobb esetben egy elhagyott parkolóban találják meg az autót, de az is elképzelhető, hogy külföldre viszik, vagy egyszerűen eladják alkatrésznek – mondja Iványi Tibor, aki korábban rendőrként találkozott hasonló esetekkel, ma pedig saját vagyonvédelmi cégét vezeti. Iványi szerint az elmúlt szűk két évtizedben az autólopásokra szakosodott bandák módszerei pontosan követték a piac változásait. A kilencvenes években például jó üzlet volt a nagy értékű autók lopása és továbbítása Oroszországba, a volt Jugoszlávia területére, vagy épp Afrikába. Ott nem jelentett gondot, ha papír nélkül futott a jármű. Mára átrendeződött a piac: a tolvajok inkább a kisebb kockázattal járó lízingcsalásokat részesítik előnyben.

Az utóbbi két-három évben több olyan bűnözői körre csapott le a rendőrség, melyek hamis iratokkal vagy strómanokkal lízingeltek autókat. Előfordulnak olyan esetek is, amikor a kocsit külföldön eladják, majd Magyarországon bejelentik, hogy ellopták.

Az is gyakorlat, hogy az ellopott autót egy másik, összetört autó helyett mutatják be a biztosítónak. Ilyenkor a törött jármű azonosítóit – általában az alváz- és a motorszámot – az azzal nagyjából egyidős, lopott autóba "építik be", míg az összetört autó még használható alkatrészeit bontóknak, autószerelőknek passzolják tovább. Így olcsón helyre tudnak pofozni egy összetört kocsit, hiszen a biztosító azt az összeget fizeti ki a károsultnak, amennyibe a törött autó tényleges rendbehozatala került volna.

Az autótolvajoknak bizonyos értelemben keveset kell kockáztatniuk, hiszen a rendőrség az autólopások miatt elrendelt nyomozások tizedét sem zárja le eredményesen: száz feljelentésből több mint kilencvenben sem a gépkocsit, sem a tolvajt nem találják meg. Arra pedig még a rendőrök sem tudnak magyarázatot adni, hogy egyes megyékben, ahol az autólopások száma a töredéke a budapestinek, miért rosszabb az eredményesség: van olyan megye, ahol az autólopás miatt indult eljárások közül fél év alatt mindössze kettőt sikerült eredményesen befejezni.

A rendőrség munkáját nehezíti, hogy az autóbontók nem vezetnek átlátható nyilvántartást arról, milyen kocsikat vettek be. Azaz a rendőröknek – feltéve, hogy nem kapnak fülest – több méteres roncshalmazok között kellene megtalálniuk az elkötött autó – azonosító számokkal vagy jelzésekkel ellátott – maradványait. Nem véletlen, hogy a bontottalkatrész-piac a szervezett tolvajbandák legfőbb megrendelője. Egy gépkocsit alkatrészeire bontva másfélszer annyiért lehet eladni, mint egyben. Amíg nem csökken a bontott alkatrészek és fődarabok iránti kereslet, az autótolvajok is el tudják adni az elkötött járműveket.

Az elmúlt évtized közepén több bírói döntés is született, melyekben akár egyetlen autó ellopásáért is hat-hét éves büntetést szabtak ki. A tolvajok ezekkel a tételekkel is komolyan számolnak, hiszen egy autó elkötése többféleképp értelmezhető. Az egyik eset, amikor a tolvajra nem tudják rábizonyítani (például a nála talált szerszámokkal), hogy lopni akart. Ilyenkor mondhatja azt, hogy csak elkötötte a kocsit egy kis autókázásra. Ez a gépjármű önkényes elvétele, amit három évig terjedő szabadságvesztéssel sújthat a törvény. Ha sikerül bizonyítani, az már lopás, aminek 1-5 évig terjedő szabadságvesztés a büntetési tétele. Ha lízingcsalásról van szó, vagy arról, hogy az ügyfél "elfelejti" visszavinni az autót a kölcsönzőbe, az csalás, amiért 1-5 év járhat. Természetesen ezek a tételek változnak, például akkor, ha bűnszervezetben követik el a cselekményt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a rendőrségi statisztikák is szépíthetőek, amennyiben csak az enyhébb bűncselekményt bizonyítják rá az elkövetőre. Az önkényes elvétel vagy a csalás kevésbé veszélyes a társadalomra, büntetési tétele kisebb, tehát az így készülő statisztika a rendőrséget is eredményesebbnek láttatja. A tolvajok az enyhébb büntetés reményében hamarabb el is ismerik ezeket, ráadásul a lopásnál például azt is vizsgálniuk kell a rendőröknek, hogy szervezetten követték-e el, ami hónapokkal meghosszabíthatja a nyomozást.

A témáról megkérdeztünk egy profit, aki behatóan ismeri az autólopási módszereket, és akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Klarisszának. Ő is megerősíti, hogy az elmúlt két évtizedben komolyan átrendeződött a piac. A kilencvenes évek elején nem volt ritka, hogy éjszakánként akár két-három autót is ellopott egy csapat. Az is előfordult, hogy reggelre kigittelték az alvázszámot és újat ütöttek bele, majd két nap múlva már új rendszámmal futott a jármű. 1996 táján azonban sok változás történt, ami megnehezítette a tolvajok dolgát. Több nagy szervezet bukott meg például azért, mert gyanúsan sok volt a forgalomba helyezés. A rendszámhoz jutás is szigorodott, illetve megjelent a kötelező eredetiségvizsgálat. Sokáig ez is kijátszható volt, de mára a vizsgálat eredményét azonnal összevetik a Belügyminisztérium nyilvántartásával, tehát nehéz vele trükközni.

Manapság a tolvajok márkára, vagy kimondottan egyes típusokra szakosodnak. Általánosságban elmondható, hogy amiből sok fut az utakon, azt szívesen lopják alkatrésznek. A biztonságtechnikai szakember szerint aki olyan autót szeretne, amit nem igazán lopnak, vegyen kis értékű járművet, aminél nincs értelme például "biztosítózni". Persze egy Dacia Logant vagy Daewoo Matizt is elköthetnek, de nagyobb eséllyel marad a parkolóban, mint egy Suzuki Swift. Klarissza szerint amiből pénzt lehet csinálni, azt el is lopják. Mivel nincs olyan autó, amiért ne adnának mondjuk ötvenezer forintot, a márka vagy típus gondos megválasztásával sem válunk védetté a lopással szemben.

Bármilyen hihetetlen, egyetlen csavarhúzóval vagy zártörővel szinte minden autó nyitható. Klarissza szerint a "szakma" azonban nem itt kezdődik. Két példát is említ, az egyik egy Peugeot 307-es. Az erre a modellre specializálódott csapat beszerez egy "tiszta" komputert. Zárkihúzóval jutnak be a kocsiba, majd a mintavétel után a saját autójukba visszajutva pár perc alatt megreszelik a slusszkulcsot. A Peugeot-hoz visszatérve a kulcs már adott. A motorteret kinyitják, kiszerelik az autó saját komputerét és beteszik a tisztát, majd viszik a kocsit. Természetesen nem mindegy, hogy benzines vagy dízel járművet szemelnek ki, de sokan mindkettőre felkészülnek.

A következő példa egy 2004-es, full extrás, dízel BMW X5-ös, melynek ellopása már komolyabb befektetést igénylő feladat. Az Egyesült Államokból 20-25 ezer dollárért beszerezhető az a laptopra telepíthető szoftver, amivel lophatóvá válik az autó. A korábban már többször említett zártörővel jutnak be, majd szisztematikusan bontani kezdik a kormányoszlopot. A zárba nyomott csavarhúzóval semlegesítik a kormányzárat, majd addig folytatják a bontást, míg hozzá nem férnek a fedélzeti komputer csatlakozásához. Rácsatlakoznak a számítógépre, innentől pedig gyerekjáték a többi. Hasonló szoftvereket árulnak a BMW 7-es sorozatához, de a legtöbb Audi-modellhez is. Az A5-ös Audihoz a cikk írásakor még nem létezett szoftver, de mire a cikket olvassák, már valószínűleg elkészült.

Az X5-ös ellopásához általában elegendő egy kétfős csapat. Az autót kifigyelik, vagy lekérik az adatait. A csapat egyik tagja vezeti az autót, amivel a helyszínre érkeznek, ezután őrködik. A másik jut be és köti el a kocsit, amit néhány napig parkoltatnak valahol. Erre alkalmas hely például egy mélygarázs, ahová viszonylag ritkán járnak rendőrök. Ha szükséges, a jeladót vagy egyéb berendezéseket kiszerelik. Ha elpasszolják, 2,5-3 millió forintot kapnak érte, amit feleznek. Ha az autót visszavásárolják, úgy körülbelül 4-5 millió a nyereség.

Az autót védő eszközökről megoszlik a megkérdezettek véleménye. Iványi Tibor szerint érdemes minél több biztonságtechnikai eszközt beszerelni. A tolvajok mindig találnak olyan autót, amiben nincs védelem, így azt rövidebb idő alatt tudják elvinni. A másik fontos tényező ugyanis az idő. Ellophatatlan autó nincs, viszont egy váltózár, egy titkos kapcsoló vagy más megoldás megnehezítheti a tolvaj dolgát, többet kell miatta a kocsival bíbelődnie. Márpedig minél hosszabb ideig tart az autó elkötése, annál nagyobb a kockázat. Iványi szerint persze nem kell trezort csinálni az autóból, de nem árt a védelem.

Klarissza abban egyetért a biztonságtechnikai szakértővel, hogy gyakorlatilag nincs olyan autó, amit ne lopnának, viszont a jármű védelmének kérdését másképp látja. Szerinte nincs olyan eszköz, ami megvédi az autót, de néhánnyal meg lehet nehezíteni a tolvaj munkáját. Klarissza szerint hasznos lehet a tolvajok ellen az összes zár átlamellázása. Jó, ha az ajtót nyitó kulcs és a slusszkulcs nem egyezik meg. A "ledugózott" zár és a riasztó is nehezíti, bár nem akadályozza meg a lopást, viszont a kormányzárak mindegyikét pillanatok alatt törik el. Az esernyőzár Klarissza szerint egy vicc, de a legkomolyabbnak számító, az egész kormányt befedő zárhoz sem kell több húsz másodpercnél. A váltózárat általában folyékony hidrogénnel robbantják szét. Az immobilizerek többsége 60 kilométer/óránál automatikusan old, csak vontatni kell az autókat. A titkos kapcsolók lelassítják a tolvaj munkáját, de nehéz olyan helyre rakni őket, ahol egy tolvaj nem találja meg. A magyarázat egyszerű: mivel egyik kezünkkel a slusszkulcsot fogjuk, értelemszerűen a másik kezünk hatósugarába kell esnie a titkos kapcsolónak, mivel csak így zár az áramkör. Klarissza olyan esettel is találkozott, amikor a tulajdonos egy körülbelül húsz méter hosszú, az utastérben keresztül kasul kígyózó lánccal próbálta védeni a kocsiját. Csakazértis elvitték.

Korábban könnyebb volt visszaszerezni a lopott autókat, mivel nagyobb, szervezett bandák működtek, így nagyjából követhető volt a jármű. Mára sok, akár egy-két fős csapat működik, ami nagyban megnehezíti a hozzájuk való eljutást, de a megfelelő kapcsolatrendszerrel és ajánlással így sem lehetetlen a dolog. A lopott autók felkutatásában eddig az autóvadászat látszik eredményesnek. Ilyenkor a vadászok (rendőrök, polgárőrök) rendszámleolvasó készülékekkel szúrják ki a közlekedésben részt vevő vagy parkoló autókat. A rendszámleolvasókhoz csatlakoztatott számítógép sípoló hangot és fényjelzést ad, ha körözött autóval találkoznak. Bár a vadászok többsége csak a CD-n szereplő információkkal tudja összevetni az ellenőrzés közben útjába kerülő autók adatait, egyes vadászok közvetlenül is kapcsolatba tudnak lépni a központi körözési nyilvántartóval.

Ha használt autót veszünk, válasszuk mi meg az eredetvizsgálat helyszínét. Nem állítjuk, hogy az eredetvizsgáló cégek nem megbízhatóak, de azt sem, hogy minden esetben korrekt eredményt kapunk. Érdemes kereskedőtől vásárolni, hiszen az autó még akkor is nyomon követhető, ha bizományban van nála. A lopott autó vásárlásának esélye tehát jelentősen csökkenthető, de sosem lehet száz százalékosan kizárni. A hatóság is igyekszik, de nehezen tartja a lépést a bűnözőkkel. Jó hír, hogy a rendőrök gyakrabban szerveznek ellenőrzéseket a lopott autók kiszűrésére, és a szigorított műszaki vizsgálatok is növelik a biztonságot.