Sarkosan fogalmazva

Nézegetem a hazai és külföldi politikai híreket, de azon kapom magam, hogy folyton az árvízre gondolok. Pedig a nagy árvíz végképp nem politikai téma, bár bizonyos, bármi történik, ami nem jó, az ellenzék szét fogja szedni a magyar hatóságokat. És végső soron Orbán Viktor lesz a hibás, Budapesten Tarlós István, a zöldek szerint pedig a Dunának van igaza, nem kell mobilgát sehová.

Hogy a nálunk gazdagabb, fejlettebb, sőt demokratikusabb országokban is pusztít az árvíz, az nem számít, de van egy fogadásom, hogy Magyarországon a vízügy, a katasztrófavédelem, a rendőrség és honvédség a balliberális sajtó szerint nem tudta kezelni a helyzetet, hiszen régen minden jól működött, nem kellett volna mindent átszervezni. Ha majd levonul az ár, az Országgyűlésben is interpellációk és azonnali kérdések hangzanak el, vajon van-e felelőse az árvíznek, ki engedélyezte, hogy a víztömeg errefelé folyjon. Még szerencse, hogy a magyar emberek többsége nem vevő már az ilyesmire, a vis maior, a nagyobb erő mindenki számára érthető. A természeti csapások összehozzák a népeket és az embereket, és talán arra is figyelmeztetik őket, hogy a rövidre szabott, megpróbáltatásokkal teli földi létben nem ártana néha arra gondolni, hogy az emberiség egy tűzgolyó megszilárdult kérgén tevékenykedik, építkezik, nyüzsög, tervez, de ennek a kéregnek a kétharmadát víz borítja, amely időnként pára formájában felszáll, és csapadékként máshol leesik. A hazánkban is egyre gyakrabban megjelenő tornádók is arra utalnak, hogy mi, emberek valamit nagyon elrontottunk, és bár összlétszámban egyre többen vagyunk, a mennyiség nem csapott át minőségbe. Hátborzongató, amikor fenntartható fejlődésről, gazdasági növekedésről, munkahely-teremtésről esik szó, miközben szó szerint szemünk láttára változik át a lakott világ valami mássá, sokkal fenyegetőbbé és pusztítóbbá. A nagy árvizek kivételek, mondhatjuk vigasztalólag, de úgy fest, a kivételből szabály lesz. Adósságokról meg hitelminősítőkről vitatkozunk, de a természet felülír mindent, vagy inkább Isten. És eljön majd az Emberi Összetartozás Napja is, szokás szerint későn. Akkor majd mindenki bárkaépítésbe fog, vagy magasan fekvő barlangot keres.