Végtisztesség

Az emberiség legfontosabb és legősibb tradíciói közé tartozik, hogy az elhunytnak tisztességgel kell megadni utolsó útjának méltóságát. Gazdag vagy szegény, halottnak egyenlő. Így volt ez Magyarországon is, ahol már 1092 óta léteznek azok a közösségek, melyek hitből és összetartozásból rendre összefognak, hogy méltón búcsúztassák halottaikat.

Így volt ez. De hamarosan tán magunk áshatjuk meg sírunkat.

A Belügyminisztérium ugyanis a kormány kérésére költségcsökkentési koncepciót dolgozott ki a köztemetések tekintetében. Az új elképzelés szerint szociális temetés csak akkor járna, ha az eltemettető vagy az általa felkért személy személyes közreműködést vállal a temetésben. Például felöltözteti az elhunytat, kiássa a sírhelyet, felravatalozza vagy elbúcsúztatja a megboldogultat, esetleg leengedi a koporsót, vagy behantolja a sírt .

Elképzelem mondjuk, amint a 27.500 Ft rehabilitációs ellátott éppen megözvegyült 56 éves asszony bemegy az önkormányzathoz és segítséget kér hirtelen elhunyt férjének temetéséhez.

- Részvétem - mondja a polgármester. - Ne aggódjon Marika, segítünk. Csak ássa ki a sírt, a közmunkást meg kirendelem, hogy szegény Pistát engedje le a gödörbe. A sógora segíthet a búcsúztatásban, úgyis nyugdíjas tanító. A koporsót meg állja az állam.

- És mosdatni ki fogja? - zokog az özvegy - mert én azt nem bírom.

- Hát, majd kieszelünk valamit. Meg hát, olyan nagyon csak nem koszolta össze magát az ágyban, ahol meghalt.

Nem folytatom

Nem részletezem, miért oly rettenetes ez az ötlet. Nem háborgok (ismét) azon, mennyire keresztényietlen gondolkodású ez a keresztény kormány. Nem lázadok, nem kiabálok. A halál tisztessége nem engedi a gyalázkodást.

Csak csendesen tűnődve rágondolok a házsongárdi "Kalandos" temetőre. Itt, mint annyi más helyütt a magukat Kalandos társaságoknak nevező vallási és temetési egyletek négyszáz éven át búcsúztatták a közösség gazdag és szegény halottait. Mindenkinek járt a méltó temetés, melynek rendjét úgy szabályozták, hogy a legkisebb mozdulat se legyen kegyeletsértő. Szigorú rend szerint járt el a pap és a sírásó is, hogy a végső búcsú méltóságteljes legyen.

A Kalandos társaságok arról kapták nevüket, hogy minden hónap első napján (Calendis) összeültek egy közös imára, vacsorára és közös dolgaik megbeszélésére.

Legalább egy kicsit kövessük példájukat.

Csendesedjünk el és mondjunk egy imát azok bűnbocsánatáért, akik a szociális temetés pokoli új szabályait kigondolták.

2013 május 16.

Dr. Derera Mihály

Még egy cikk a témával kapcsolatban:
http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/05/17/olcsobban-temethet-ha-ma...