Köszönöm

Ima

Beteg voltam /vagyok/ de nem voltam /vagyok/ egyedül...éreztem tudtam, hogy velem vannak emberek...éreztem imáik gyógyító erejét....Bárki voltál is az, köszönöm Neked!

....és soha ne feledd....

A panaszodat, a bánatodat homokba írjad!
Ha fáj valami, úgy akárkinek
Azt el ne sírjad!
Homokba írjad, a porba írjad!
A szíved búja, ha akármilyen nagy
Az embereknek azt el ne mondjad!
A terhedet mindig csak csendben hordjad!

Mások bűnét és gyarlóságát
Homokba írjad!
Meg nem értést és támadásokat,
Oh, fel ne rójad!
A Mester is csak így csinálta ezt,
Ámbár várta Őt a nehéz kereszt.
Az asszony bűnét a homokba írta,
Ő elfeledte, s a szél elfújta.

Legyen az szép, szent igazság,
Mind eltapossák.
S ha vérzik is szíved érte,
Megmosolyogják.
Azért, ha égig ér a bánatod,
S ha könnyeidet el se sírhatod,
Hordoznod kell, mert el kell, hogy bírjad!
Ha nem látják, hát homokba írjad!

Emlékeid, mik idekötnek,
Homokba írjad!
Mit kölcsön adtál: pénzt, időt, bizalmat-
A porba írjad!
Így barátod lesz a fél világ,
Bár inségben éhen halni hágy.
De bizton számíthatsz az Úrra!
Ezt márványba vésd!- Ezt ne írd a porba!!!

(Ezen vers szerzője is nevét a homokba írta.)