Aztán jött 1989...

....Szépen lassan megfordult velünk a világ...Láttuk, hogy egy szűk réteg egyre jobban és jobban gazdagodik, de az emberek többsége már szegényedik...Mi akartuk a kapitalizmust. Az ország népének jó része.

Én nem...a mai napig merem vállalni, én nem akartam...

Olyan dolgokat ismertem meg, mint a létbizonytalanság, a
kisemmizettség, és a megalázottság...Régen a munkahelyen megbeszéltük a főnökkel, mit kell csinálni....Ma csak kiadják az ukázt, ha nem úgy csinálod repülsz, még akkor is ha jobban csinálod....Mert ma már, meg akarnak alázni, tudatni akarják a pénz adta felsőbbrendűséget...

Kezdtem magam egyre rosszabbul érezni...Jöttek a szabad választások hatalmas ígéretekkel, aminek persze sokan bedőltek. Aztán nemsokkal a megválasztásuk után (tök mindegy melyik párt) jött az, hogy húzzuk meg a nadrágszíjat, mert az előző kormány elbacarintotta a
lóvét...meghúztuk, hittük hogy jobb lesz. NEM LETT JOBB...

Újabb választás, újabb ígéretek, újabb magyarázkodások, újabb
nadrágszíj húzogatások...után sem lett jobb...de jöttek a választások, az újabb ígéretekkel...Mint a mókuskerék...És ez ment két évtizedig, de legalább valamilyen szinten a demokrácia megmaradt...

De ami azután következett, az számomra valami hihetetlen...2/3-os többséggel megnyerte a Fidesz a választásokat...

És megérkezett a sötét középkor az országba...A demokrácia intézményét gyakorlatilag teljesen lerombolták...Teljesen. Egy dolog maradt még meg...Pofázhatunk.

Talán azért is akarom leírni az érzéseimet és a tapasztalataimat, mert gyanítom már nem sokáig mondhatom, szókimondó, nagypofájú emberi mivoltommal...Megszűntek a szakszervezetek, már csak írmagjuk maradt látszatnak, bekebelezve az alkotmány bíróság, a bírósági és ügyészségi testületek, gyakorlatilag az ország összes fontos pozíciójában Fidesz közeli politikus vagy pereputtya ül...

A média törvény gyakorlatilag megszüntette a sajtószabadságot, és már az internet ellenőrzésére is fáj a foguk...

Gyanítom rövidesen a Net, a face, és egyéb oldalak is kőkeményen cenzúrázva lesznek...A köztársasági elnöki pozíciót, egy Göncz Árpád után, akit egy nemzet tekintett a nagypapájának, - egy lopott doktori címmel, egy szatírába illő, - aláírogató segédmunkási munkakörré degradáltak...

Aztán jött a közmunka törvény...47 ezer ft-ért. Ezt azt hiszem nem is kell minősíteni, azok után, hogy ezek az emberek lassan mindenüket elvesztik, pedig dolgoznak.
Nem tudják fizetni a hiteleiket, szépen lassan a padlóra kerülnek, utcára,megfagynak, meghalnak ... Rokkantakat, mankóval közlekedőket küldenek vissza dolgozni, elvéve a járadékukat, mikor az egészségeseket sem veszik fel, hiszen száz és ezer számra szűnnek meg a munkahelyek ...

Nyugdíjasoknak minősítették át a biztos nyugdíját járadékká, ami mellé nem járnak a kedvezmények, és még adót is kell fizetni belőle...
Ráadásul olyan gusztustalan visszamenőleges törvénykezéssel, ami a világ egyetlen Demokráciájában sem engedhető meg... Ők ugyanúgy járnak szépen lassan, mint az éhbérért dolgoztatott közmunkás rabszolgák...
Hiszen a biztos nyugdíjra felvett hitelek sorban bedőlnek, jön az utca és vagy a fagyhalál, vagy eme kormány legújabb dicső tette, a hajléktalanok bebörtönzése, ha utcán alszanak...Döbbenet.

Ki fognak bennünket irtani. Szépen lassan, törvényesen.

Szüntetik meg az állásokat, ahol meg kellene adni legalább a
minimálbért, és adják veszik a 47 ezer forintos rabszolgákat...És ez mellet majd kétmilliós állami fizetéssel azt nyilatkozza, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból...Kész vagyok, mint a mateklecke...És eközben veszik fel a milliós jövedelmeket, tűnnek el a milliárdok...Jönnek a megalomániás fociálmok akadémiák, stadionok..

Egyszerűen képtelen vagyok már összeszámolni, azt a rengeteg szemét népnyúzó törvényt, amit ez a kormány hozott, a nép érdekében, képtelen vagyok...
Csak undort érzek, és azt hogy ez ellen harcolni kell...Nem tudom,hogyan de ha nem tesszük, elpusztulunk....Belepusztul az ország.

Mert épül tovább a kőkemény diktatúra...

Igen rendesen félresiklott egy jó gyermekkor álma. Én már nem tudom megadni, mindennek a töredékét sem a családomnak... És tehetetlen vagyok és ez dühít a legjobban... Ennyi volt a gyermekkor álma... És ami a legrosszabb....
Jóval több mint 3 millió ember él a létminimum alatt... Egy 9 milliós országban.

Egyetlen érzés, egy borzasztó érzés kavarog bennem...Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmányának utolsó mondatai...

Az utolsó mohikán végén Tamenund-nak a Delavárok főnökének
elkeseredett szavai...

”Életem reggelén, boldognak és erősnek láttam népemet, de mielőtt estém
elérkezett volna, halva kellett látnom az utolsó mohikánt ...”

Én csak annyit szeretnék hozzá fűzni remélem eljut egy-két emberhez aki segítette elérni a 2/3-ot.