Húsvét üzenete

HúsvétAmikor majdnem kétezer évvel ezelõtt a tizenkét apostol nekivágott a világnak, hogy Jézus evangéliumát hirdesse, nem sokat gondolkoztak, hogyan is kezdjék igehirdetésüket. Természetes volt számukra, hogy a feltámadással kell kezdeni az örömhír hirdetését: hiszen a feltámadás az ÖRÖMHÍR. Azóta az egyház a feltámadás titkát tartotta mintegy kétezer éven át az igehirdetés legfontosabb mondanivalójának. Mi sem bizonyítja ezt inkább, mint az, hogy a keresztyének legfontosabb ünnepe nem a Karácsony, hanem a Húsvét, noha bizony a legtöbben sokkal élménygazdagabbnak és fontosabbnak tartjuk Jézus születésének ünnepét, mint a feltámadásáét. S ez bizony azt is mutatja, hogy a mai ember számára már nem annyira érthetõ az, hogy miért is olyan nagy ünnep a Húsvét, mi köze is van mindennapi életünkhöz a feltámadásnak.

Néha sokan megmaradunk annál, hogy a feltámadás Jézus legnagyobb csodája, amely meghaladja értelmünket, talán bizonysága számunkra annak, hogy Jézus valóban Isten Fia volt, de arra nem is gondolunk, hogy a feltámadás mindennapi életünk számára is tartogat mondanivalót. Pedig Jézus minden cselekedetével tanított, élete minden eseménye tanítás is volt egyben arról, hogy hogyan kell élnie a keresztyén embernek, és ez a feltámadásáról is elmondható. Hogyne tanított volna feltámadása által is, ha ez volt a legnagyobb eseménye életének: ebben kell rejlenie a legnagyobb tanításának, mondja a józanul következtetõ emberi elme.

Ahhoz, hogy megértsük a legmélyebb értelmû tanítást, tudnunk kell azt, hogy a feltámadás nem meglepetésszerûen, nem minden elõzmény nélkül következett be Jézus életében. Nem olyan volt, mint azok az események, amelyeket mi váratlan szerencsének nevezünk. Pál apostol azt mondja errõl, hogy Jézust az Atya azért támasztotta fel, mert élete minden cselekedetében engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Engedelmes volt, vagyis az Atya akaratát teljesítette, minden fenntartás, “ha…” és “akkor” nélkül.

Jézus tette példátlan volt addig: Ádám után ugyanis az emberiség az Istennek való engedetlenség állapotában élt, azaz bûnös volt. Jézus éppen ezáltal a tökéletes engedelmesség által váltotta meg az emberiséget. És ebben az engedelmességben addig ment, hogy végül feláldozta magát a kereszten az emberiségért. Ha Isten mûködik a mi lelkünkben, akkor már nem is olyan nehezen elfogadható, idegen dolog a feltámadás.
Az engedelmesség végsõ cselekedete: Isten végsõ befogadása lelkünkbe. Milyen ez az új élet? Pontosan olyan, mint amilyenre egész földi életünkben kell törekednünk: lelki élet. A szeretet és megismerés kiteljesedése, beérése.

Mit kell tehát tennünk mindennapjaink során, ha azt akarjuk, hogy Isten már éltünkben elõkészítse eljövendõ feltámadásunkat?
Engedelmeskednünk kell Isten akaratának.

Mit jelent engedelmeskedni? Mi Isten akarata? Mi Isten akarata az életünkre nézve?

- Isten céllal teremtett minket, a maga képmására. Ugyanúgy, ahogy Isten születésétõl fogva kiválasztotta Ézsaiást (Ézs 49:1), Jeremiást (Jer 1:5) vagy Pál apostolt (Gal 1:15) egy adott célra, és a mi életünkre nézve is megvan a terve. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövõt adok nektek.” (Jeremiás 29:11)

- Isten akarata mindenekelõtt az, hogy Fián - Jézus Krisztuson - keresztül kapcsolatunk legyen Vele. „Ez jó és kedves a mi üdvözítõ Istenünk színe elõtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.”(1Timóteus 2:3-4)

- Isten azt szeretné, hogy Krisztus tanítványai legyünk. Ez azt jelenti, hogy a keresztyéneknek Isten naponkénti követése mellett kell elkötelezniük magukat, bármilyen áron. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem..” (Lukács 9:23)

- A Biblia fog segíteni Isten akaratának megismerésében. „Lábam elõtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”(Zsoltárok 119:105)

- Isten megígérte, hogy bölcsességet ad nekünk, ha imában kérjük tõle, s elhisszük, hogy meg is adja. Néha csak kérnünk kell Istentõl a bölcsességet, hogy felismerjük akaratát. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentõl, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jakab 1:5) „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.” (Példabeszédek 15,22)

- A Biblia szerint béke jön el, ha Istennek tetszõen élünk. „Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké.” (Ézsaiás 32:17)

- Bíznunk kell Istenben, hogy véghez is viszi akaratát az életünkben. „Bízzál az úrban teljes szívbõl, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és õ egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5-6) „Éppen ezért meg vagyok gyõzõdve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Filippi 1:6)

- Isten mindannyiunknak ajándékokat és tehetséget adott, hogy az õ szolgálatában használjuk, és fel is szerel minket mindennel, ami az általa adott feladat elvégzéséhez kell. (Róma 12:6-8; 1Korinthus 12:1-11; Efézus 4:11-13).

Tehát, Isten célja mindannyiunkkal az, hogy az õ dicsõségére tegyünk, hogy az evangélium ügye elõbbre jusson. Minden helyzetben legalább annyira szeressük embertársunkat az Isten kedvéért, amennyire magunkat szeretjük. Így alakulunk át külsõleg és belsõleg már ebben az életben a feltámadásra.

Életünk állandó megújulást igényel. A tavasz új lendületét, a természet újraindulását mindannyian érezzük. Erre a megújulásra, a bûnbánatban való megtérésre az emberi léleknek is szüksége van, hiszen ez új lehetőségeket, új örömöket hoz az életünkbe. Mindezek szépen harmonizálnak azzal a hitbeli igazsággal, hogy Jézus megváltó halála és feltámadása adja meg számunkra az új élet lehetőségét. Húsvét azt üzeni felénk, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk csupán a saját lehetõségeinkre hagyatva. Van más is, van folytatás is, létezik tovább is! Az Isten és ember között megkötött új szövetség pontosan a húsvétban köttetett meg! Ez az, aminek mi is részesei lehetünk, ha elfogadjuk a "szerzõdés" feltételeit: "…aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Isten már cselekedett értünk, most rajtunk a sor!

„…akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
(1.Korinthus 1:54-58)