Köszönöm Doktornő!

Az utóbbi napok szörnyű híradásai és a saját bőrünkön megtapasztalva gondolkodtam el azon, hogy mennyire fontos egy orvos munkája, gyors reagálása, a betegség felismerése…..

A hírek 2 fiatalember halálát tudatták velünk, mindkettőt időben fel nem ismert torokbetegség okozta.

Sajnos mi is benne voltunk, s lehettünk volna talán a „harmadikok”, mert ha a Turai Orvosi ügyeleten múlik, akkor úgy is lett volna.

Az ügyelet harmadszori telefon hívásomra volt hajlandó csak kijönni, /hajnali 3-kor kezdtem el hívni őket, majd fél 6 után jött az orvos a harmadik hívásra/ de akkor már a fiam nagyon rossz állapotban volt. Egy Algopyrin injekcióval letudta a dolgot, s itt hagyott minket.

Mondanom sem kell a gyerek állapota nem javult, sőt…

Hívtam hát a háziorvosunkat, Tegze doktornőt.

Itt most nem akarom „fényezni” Őt, de nagyon nagy köszönettel tartozunk Neki!

Tudása, gyors reagálása révén került a fiam a Szt. László kórházba.

Kedves Tegze doktornő!

A „köszönet” szó sok ember szótárából kiesett!

De én nagyon köszönöm Neked amit értünk tettél!

Tudod, úgy gondolom, az emberek valahol természetesnek veszik az orvosok munkáját, hisz mindannyiunkat sodor az élet....

De vannak pillanatok, amikor „megálljt” parancsolva döbbenünk rá ama bizonyos „élet” értékére.

Te most visszaadtál egyet, a fiamét!

További munkádhoz mit kívánhatnék mást, mint jó egészséget!

Adj a betegeknek hitet, reményt és szeretetet!

Hangodi Erzsi