Nyomor

Egyre riasztóbb hírek érkeznek Magyarországról, kezd beérni a magyarok vetése. Amit vetettek, azt aratják. Ettől nem menekülnek. Már nemcsak az ország mentális állapotáról, az egymással való bánásmódról és az elviselhetetlen légkörről van szó. Van ennél rosszabb is. A teljes létbizonytalanság, az éhezés és a nyomor, aminek a szele most már sok embert megcsapott. Nemcsak azokat, akikre legyinteni szoktunk, hanem azokat is, akik legyintgettek eddig.

Akik ezt el sem tudták volna képzelni magukról, és akik azt gondolták, hogy akikkel ez megesik, azok maguk tehetnek róla, és valahol meg is érdemlik. Most már olyanok elméjén suhan át időnként a gondolat, hogy nem lesz mit enni, nem lesz mivel fűteni, nem lesz hol lakni, nem lesz mivel bemenni a munkahelyre, ha egyáltalán lesz munkahely, akik ezt eddig álmukban sem gondolták volna. Ez most már nem hisztéria, ez reális valóság.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez csak egy rossz gondolat, és abban ringatná magát, hogy ez vele mégsem történhet meg, szeretnénk felébreszteni mindenkit, hogy de igen, ez megtörténhet. Ez nemcsak egy rossz gondolat, ez a valóság szele. Csak egy mondatot pazarolnék arra, hogy akiknek nagy tartalékaik vannak, és bíznak a felhalmozott vagyonban, ne legyenek annyira biztosak magukban, mert egyik percről a másikra veszíthetik el az egészet. Akinek kicsi van, az a kicsit veszíti el, akinek sok, az a sokat.

Mindez nem a kiszámíthatatlan sors keze. Ez előre látható, jól kiszámítható folyamat következménye. E folyamatnak még nincs vége, sok tekintetben most kezdődik. Hogy ebből ki mekkora veszteséggel távozik, az nagyban függ az egyéni stratégiáktól és az egyéni döntésektől. Aki arra bízza magát, hogy 2012 majd a Megújulás Éve lesz, aztán jön a Felemelkedés, majd a szférákban Lebegés Éve, és 2014-ben a Gyarapodás Éve, az homokra építette az ő várát. Aki eddig is azokban az emberekben bízott, akik ezt hazudják most neki, az nagyon nagy bajban van. Aki elhitte, hogy minden jó úgy, ahogy van, hogy nem kell tennie semmit, csak meglopták a szegény magyar népet, hogy komoly változások nélkül ez megúszható, annak előre mondjuk, hogy neki vége van. Az a legrosszabbra készüljön.

A hazugság az alapja mindennek

Mindenekelőtt egy valamit fontos tisztáznunk: Magyarország nem kormányzati hibáknak, rossz döntéseknek, hibás gazdaságpolitikának köszönheti elsősorban a jelenlegi helyzetét, ezek csak következmények. Magyarország romlásának, pusztulás közeli állapotának legfőbb oka a hazugság. A hazugság ereje győzte le, tette vesztessé és a felismerhetetlenségig elkorcsosult állapotúvá ezt a tehetséges népet. Ezért biztosak lehetnek benne, hogy amíg a hazugságot nem számolják fel, addig ennek az országnak, ennek a népnek nincs esélye arra, hogy megfordítsa a folyamatokat. Nem segít gazdaságpolitika, sem megszorítás, sem adókedvezmény, semmiféle kormányzati lopás vagy bravúr, amíg a magyar nép le nem számol a hazugsággal, amelyben él, amit eltűr, és ami rabságban tartja, addig nincs esélye. Kiadhatják a leghülyébb jelszavakat, lesüllyedhetnek a legprimitívebb falusi párttitkár szintjére, annak az útnak, amin ezen az ország jár, akkora bukás lesz a vége, amekkorát még nem látott.

A hazugság, amire a magyar élet épül, nem elvonatkoztatható. Nem úgy van, hogy ugyan hazugság az alapja mindennek, de attól még lehet jól vagy boldogan élni. Nem lehet. Épeszű emberek eltűrik, hogy naponta hülyét csináljanak belőlük. Így hitték el, és tűrték el azokat a hazugságokat is, amik az országot a teljes anyagi csődbe, az embereket a nyomor küszöbére juttatták. Nehogy azt gondolja bárki, hogy amikor elhiszi a hazugságot, vagy csak eltűri, és nem tesz ellene semmit, annak nem lesz semmi következménye. Ahol most tartanak, az is ennek a következménye.

Siralmas nézni, ahogyan elfeledkezett az ország, az értelmiség és a sajtó, hogy Magyarországon diktatúra van. Ezt nem én állítom, ők mondták fél évvel ezelőtt, felsorolva mindazokat az okokat, amelyek alapján ezt a következtetést - igen helyesen - levonták. Magyarországon megszűnt a jogállam. Ismerős? De azóta nem változott semmi, még az Alkotmánybíróság sem kapta vissza eltörölt jogait. Mégis, mindenki elfelejtette, hogy diktatúra van. Megszokta a helyzetet, tudomásul vette, alkalmazkodott hozzá. És mivel most éppen enyhült a szorítás, azt hiszik, minden rendben van.

Attól a pillanattól kezdve, hogy Orbán egy demokratikus választás eredményét forradalomnak minősítette, amely által önmagát forradalmi kormányzásra hatalmazta fel, a NENYI-t kifüggesztette a közhivatalokba, ez az ország megszűnt polgári értelemben vett demokrácia lenni, és hazugságban él. A hatalom, amit az uralmon levők gyakorolnak, illegitim. Magyarországon gyakorlatilag puccs vette kezdetét, amelynek során felszámolják a demokráciát. Hazugsággal kerültek hatalomra is, és ez a hazugság volt az, ami a nyomort előidézte.

Ebbe a helyzetbe a hazugságok vezettek, amelyek kedvesek voltak a magyar füleknek. A hazugságok egyenes következménye a szegénység, a létbizonytalanság és a nyomor. És mivel humanistának tartom magam, Orbán Viktort és bandáját most legszívesebben felszólítanám, hogy a hazudozást most fejezzék be, mert a történelmi tapasztalatok nem sok jóval biztatnak. Ebből tényleg forradalom lesz.

Lopakodó diktatúra

Sokakat megtéveszt, hogy Orbán az Uniós elnökség alatt kivár, amíg a figyelem ráirányul, és addig lecsillapodnak a kedélyek. Lépésről lépésre lopakodik a diktatúra. Egy nagyobb lépés után megpihennek, hogy mindenki megszokja. Aztán mehet tovább. De ha a szögesdrótok között focizni engedik a rabokat, azt ne tessék összetéveszteni a szabadsággal. Amikor akarják, vagy szükség lesz rá, előrohan az őrség és elengedik a farkaskutyákat. Az Orbán-diktatúrában minden úgy van kialakítva, hogy amíg nem fenyeget veszély, addig szabadon lehet rohangálni az udvaron. De ha valami fenyeget, vagy a helyzet úgy kívánja, bevezetik az áramot a szögesdrótba, és leemelik a falról a puskát. Ilyen a médiatörvény és ilyen lesz az új alkotmány is.

Magyarországon elhitték az emberek, hogy vége van a fenyegetettségnek. Nyugodtan vitatkoznak részletkérdésekről, belesimulnak a rendszerbe. Amit eddig a jogállam felszámolásának gondoltak, arról ma már nem beszélnek, azt elfogadták, megszokták, tudomásul vették. Megalkuvó lett az egész ország. Itt mindenki elhitte, hogy nincs is olyan nagy baj, végül is ez még demokrácia, a jogállam lerombolása megállt. Egyes kérdésekben meghátráltak. Szó nincs róla, ez csak taktikai váltás. Semmi lényeges dologban nem hátráltak meg. Kitaláltak ugyan néhány csapdát, hogy az alkotmányhoz legitimációt találjanak, de azok annyira átlátszóak voltak, hogy még az MSZP és az LMP sem sétált bele.

Az ország miniszterelnök-helyettese, Navracsics Tibor, a híradások szerint azt a látszatot keltette a Velencei Bizottság elnökének, hogy az alkotmányozás előkészítése már 1995 óta folyik, mert azóta szó van róla. Azt hazudta, hogy az ellenzéki pártok csupán belpolitikai érdekből, haszonlesésből nem vesznek részt a színjátékban, ahol rájuk a hülyék szerepét osztották. Egy olyan ország, amely ezzel szemben nem emeli fel a szavát, megérdemel mindent. Lázár János bejelenti, hogy talán visszaadják a jogokat az Alkotmánybíróságnak, melyeket az ő indítványára vettek el. Egyesek ezt kedvező jelnek tekintik, az enyhülés egyik gesztusaként értelmezik. Miközben arról van szó, hogy amíg az Alkotmánybíróság meg tudta volna akadályozni a magán-nyugdíjpénztárakban gyűjtött magánvagyon alkotmányellenes ellopását, addig elvették a jogait. Amikor a törvénytelenséget végrehajtották, cinikusan készek visszaadni. Amíg a csatár gólt rúg, felfüggesztik a lesszabályt. Amikor már nincs rá szükség, akkor visszaállítják. Úgy lépik át a törvényt, ahogy akarják. A hazugságnak és önkénynek ilyen mértéke elképzelhetetlen jogállamban.

Semmisnek nyilvánítják egy szavazással a bíróság által hozott ítéleteket. Minden olyan esetben felmentik a vádlottat, ahol csak a rendőr tanúskodik ellene. Törvényben mondják ki, hogy minden rendőr aljas, hazug és hülye, egyetlen rendőrnek a tanúvallomása nem ér semmit. A bíróságot megfosztják attól a jogától, hogy szabadon értékelje a bizonyítékokat és a vallomásokat. Hol vagyunk? Valami csecsen bandavezér táborában a hegyekben? Ez egy európai demokrácia? Mindezt azért, hogy politikailag megbélyegezzék az általuk tüzelt zavargások leverését. Kriminalizálják a közrend megvédését.

Van-e jólét jogbiztonság nélkül?

Ott tévednek a magyarok, amikor azt hiszik, hogy ez nem számít. Hogy az ilyen hazugságoktól még jól élhetnek. Amikor nem veszik észre, hogy jólét csak a jogot tiszteletben tartó demokráciákban van. Ahol kiteljesedik a demokrácia és a szabadság, ahol a jog szent és sérthetetlen, ott emelkedik az életszínvonal. Ahol a törvényekkel úgy bánnak, mint Sobri Jóska és Orbán Viktor, ott irtózatos szegénység, bűnözés és nyomor veszi kezdetét. Kedves magyar barátaim! Jobb, ha tőlem tudjátok meg: ez vár rátok. De ne valami kicsit képzeljetek, hanem egy irtózatosat. Amikor a jogtiprást, a hazugságot elnézitek, akkor taszítjátok magatokat a nyomorba és a rettegésbe. Az út, amely idevezetett, eddig is hazugsággal és a jog tiprásával volt kikövezve.

Eközben szükségszerű, hogy a hatalmon levők viszont gazdagodjanak. Fogjuk mi még hallani, hogy befagyasztották Orbán és társai külföldi bankokba kilopott milliárdjait. Ez az ember már most megengedi magának azt, hogy miközben elszámoltatásról beszél, az államadósság nagyságáról beszél, átépíti a fél Parlamentet, 100 milliárdért készül felköltözni a királyi Várba, és már nézegeti, hogy közpénzből milyen magánrepülőt vásároljon magának. Hűbéresei uralkodni fognak a nép fölött, velük szemben soha semmiféle eljárás nem indul, olyan védettek lesznek, mint Esztergom milliárdos adósságot felhalmozó volt polgármestere. A többiek lesznek az éhező jobbágyok, akiknek a napi jelszót mindig elmondja Szijjártó Péter, hogy most minek az éve következik. A papok majd rázzák mellé a füstölőt, hordhatjuk a gyereket a templomba, nehogy kirúgják az egyházi iskolából, mert máshova nem tudjuk vinni. Közben polgárőrség címén randalíroznak és fenyegetnek gárdista nácik cigányokat, zsidókat és melegeket, de azok megérdemlik, mert azokat mindenki utálja, miután ők lesznek kikiáltva a bajok fő okozóinak.

Szijjártó a magyaroknak azt mondja, hogy a pápai polgármesterválasztáson a fideszes jelölt győzelme azt jelenti, az emberek összefogtak a kormánnyal az államadósság megszüntetésére, mintha a kettőnek bármi köze lenne egymáshoz. És amikor ezt az embert ezután nem kaviccsal hajtják ki a város határába, és nem vernek szét a fején egy kamionszállítmány paradicsomot, akkor a magyarok kimondták magukra az ítéletet. Ennek ugyanis a vége, bármilyen furcsán hangzik is, a totális nyomor, a leszegényedés, az éhezés és a rettegés lesz. Este 6 után nem lesz ajánlatos kimenni az utcára. Ide vezethet, hogy nem verik szét Szijjártó fején a WC-pumpát.

A hazugság rendszere ugyanis hálót sző. Minden megalkuvás, amikor nem vágnak tojást Orbán, Kósa, Rogán, Szijjártó, Lázár és hazudozó társaik képébe, amikor a legarcátlanabb, a legprimitívebb hazugságaik után nem vonulnak százezrek az utcára, akkor a sírját ássák ennek a nemzetnek. Március 15-e nem a Fidesz és a Nemzeti Együttműködés Diktatúrájának ünnepe, hanem az ellene harcolóké. A "Talpra magyar" nem nekik szól és a papjaiknak, akik az 1848-as forradalomban a császári elnyomó csapatok oldalán álltak.

Nem elhanyagolható a sajtó felelőssége, amely azt gondolja, hogy ezt majd a humor fegyvere győzi le. Nem fogja a humor legyőzni őket, az legfeljebb elviselhetőbbé teszi. Ha a humor ártani fog nekik, majd betiltják a humort. Ha szabad a humor, akkor nem árt nekik. Nagy baklövés Orbán alkotmányával kapcsolatban csupán lekísérni az eseményeket, élő közvetítést adni róla. Mint amikor az áldozat élőben közvetíti, hogyan készíti a gyilkosa a hurkot, állítja be a széket, amit majd kirúg alóla, és amíg nem szorul a kötél a nyakán, nem hiszi el, hogy ezt az egészet azért csinálják, hogy őt kivégezzék. A magyar sajtó így követi le, hogyan számolják fel a demokráciát, hogyan adnak két hónap alatt egy párt ideológiájára és egyeduralmára épülő alkotmányt. Saját ideológiájukat, szimbólumaikat az alaptörvény részévé teszik. A sajtó erről tudósít, ahelyett, hogy minden nap tiltakozna, és az egészet gyökeresen utasítaná el. Egy párt nem készíthet alkotmányt, amibe saját eszmeiségét építi be. Mostantól mindenkire kötelező érvényű lesz a Fidesz és a KDNP világnézete, mert ez lesz Magyarország alkotmányának alapja. Aki ettől eltér, az alaptörvényt sérti.

Olyan népek, akik egykor csodálattal néztek a magyarokra, már régen a Kossuth téren égetnék a százmilliókért kamura kiküldött kérdőíveket, amikor a kérdőívben feltett kérdésekre már kész a válasz, kész az alkotmány szövege. Mire elküldik a véleményt, már meg is szavazták. És ettől még arra fognak hivatkozni, hogy a nép akarata van az alkotmányban, soha még ilyen széles társadalmi támogatással és részvétellel nem született alkotmány. Amikor majd lövöldöznek az ablak alatt, jusson eszedbe, hogy kussoltál, amikor ezek zajlottak. Amikor végignézik a magyar polgárok, hogy felszámolják alkotmányosan a harmadik köztársaságot, jusson majd eszükbe, hogy itt kezdődött az, amikor nem lesznek állásaik, nem lesz fizetésük, nem lesz munka, nem lesz miből megélni, ha nem a diktatúra kiszolgálói közé tartoznak.

Megvédeni a "vívmányokat"

A hazugság vezetett a mostani nyomorhoz is. A rendszerváltás óta eltelt húsz évben a politikai elit elmulasztotta meghozni azokat a döntéseket, amelyek a pártállam gazdasági mechanizmusait piaci logikára állította volna át. Ennek oka az volt, hogy a lakosság ellenállt minden olyan változtatásnak, amely a szocializmusban megszokott kedvezményeit, juttatásait, "vívmányait' érintette volna. Nem hitték el, hogy ha az állam bácsi újraelosztó szerepe megszűnik vagy csökken, jobban járnak, mert olyan helyzet keletkezik, amikor majd magukról lesznek képesek gondoskodni. Egyetlen kormány se merte vállalni a népszerűségvesztéssel járó kockázatot, hogy ezeket a lépéseket megtegye, és az állami költekezést megállítsa. Az aktuális ellenzék rendre abból próbált politikai tőkét kovácsolni, hogy megerősítse a lakosságot a régihez való ragaszkodásban. Ebben a Fidesz élenjárt.

A magyar nyomor közepén, amikor a Fidesz magasan vezeti a népszerűségi versenyt, és elnöke a legnépszerűbb magyar politikus, a magyar nép nem fogta fel, hogy saját nyomorát részben magának, részben a Fidesznek köszönheti, amely elvesztegetett nyolc évet azzal, hogy minden reformot elutasított, megtámadott, szétvert. Azt hazudta a magyaroknak, hogy ezekre nincs szükség. Azt elfelejtette elmondani nekik, hogy ezeket csak azért mondja, hogy politikai ellenfeleit tönkretegye, és a hatalmat megszerezze. Azt elfelejtették mondani, hogy ezek nélkül vagy továbbra is hitelekből élnek, vagy éhséglázadás tör ki az országban. Ha az ország bevételei nem nőnek, kiadásai nem csökkennek, a reformokat elodázzák, hiteleket sem vesznek fel, amiből az országot eddig életben tartották, ez biztos út az éhhalál felé.

Annak az Orbán Viktornak, aki belevitte az országot az ún. "szociális" népszavazásba a vizitdíj ellen, és most kormányra jutva a vizitdíjnál sokkal nagyobb terhet tesz az idős és beteg emberek nyakába a gyógyszerár-támogatás radikális csökkentésével, a felcsúti focipálya kapufájába kellene beleverni az orrát. Vizitre ugyanis kevesebbet kell menni, mint ahányszor gyógyszert kell bevenni. De a magyarok még mindig elhiszik azt a hazugságot, hogy azért tart itt az ország, mert a kommunisták ellopták a pénzt. Ők pedig majd megbüntetik őket, és visszaveszik a rablott vagyont, és abból jut mindenkinek. Még most is azt hazudják, hogy az eladósodás nem azért volt, mert az ország gazdasági erejéhez képest sokkal magasabb színvonalon éltek az emberek, és a reformok híján pazarlón élt az állam.

A jó magyar ember nem jön rá, hogy vagy engedni kellett volna a reformokat, vagy tudomásul venni, hogy kölcsönökből élünk, amit egyszer majd vissza kell fizetni. Se reform, se kölcsön, közben az államadósság visszafizetése, az csak brutális szegénységhez vezethet, mint amilyen Ceausescu Romániája volt. A hiszékeny emberek, akik el akarták kerülni a változásokat és a megszorításokat, az elvesztegetett idő miatt nagyobb károkat szenvednek majd el Orbán miatt, mint korábban szenvedtek volna.

Eközben a fideszes urak, főállásban hazudozó szóvivők, 2 millió forintot keresnek havonta, a gátlástalan végrehajtó embereik a legújabb Audikkal furikáznak. Közben erkölcstelen jövedelmek visszaszerzéséről, elszámoltatásáról beszélnek. Semmit nem vesznek észre abból, hogy egy szélhámos ellopott az életükből nyolc évet, és fogalma nincs arról, hogy mihez kezdjen. Most elkezdte a sanyargatást, de azokhoz a terhekhez, amiket másokra helyez, egy ujjal sem nyúl. A hazugság elhatalmasodott, kiteljesedett, ezzel kiépítette egy diktatúra alapjait, amit azonnal bekeményít, ha szüksége lesz rá. Leválthatatlanná tette magát. A rendőrség új generációja már készül, hogy leverje a megélhetési bűnözést, és az éhség miatti elégedetlenséget.

Ez ellen csak egy módon lehet védekezni: minden hazugságot nevén kell nevezni, vissza kell utasítani, nem szabad eltűrni. Aki mindent fordítva csinál, mint amit Orbán hazudott neki, az nagy veszteségek árán, de túlélheti.

Forrás: http://laszlo.bartus.nepszava.com/2011/03/08/nyomor/