MÓRICZ ZSIGMOND: ELFOSZLOTT HANGULATOK A DIÓFA ALATT VASÁRNAP DÉLUTÁN

Részletek a műből:

"Mért van minden ember lelkében egy stilétes bot, amit ráfog a másik emberre: úgy tesz, mintha dicsekedne vele, neki milyen szép botja van, mosolyogva megsúgja, hogy tilos ilyet hordani: s jaj, rögtön beléd vágja, ha félre nem ugrasz.
Egy kis tarka madárka pipeget a barázdában. Milyen kedves, kecses kis jószág. Nem merek ránézni, ha ránézek, megijed, s elrepül: mért nem repülnek a bajok az életből, akárhogy ránézünk, s mért repül el oly gyorsan a szívek szép érzése, a jóság, a gyöngédség, az engedékenység?
A kis madár oly parányi, mint a lehullott falevél: vajon ez is tud szeretni, gyűlölni?... vagy csak szeretni?... te kis madár, te nagyon kedves kis madár vagy, én azt hiszem, te egyáltalán nem tudsz gyűlölni...
Azt csak mi tudunk, emberek, a teremtés koronái: milyen jól tudjuk mi egymást gyűlölni, egyénenként, családonként, csoportonként, fajonként s országonként és világrészenként: ezer szerencse, hogy a Marssal még nincs összeköttetésünk, mert az volna aztán a gyűlölet, ha két bolygó lakossága gyűlölné egymást.
Vajon szeretni is tudjuk egymást?
Önmagunkon kívül is tudunk szeretni mást? És mi az a mi szeretetünk: akit szeretünk, annak javát akarjuk? Vagy azért szeretjük, mert azt reméljük, hogy ő akarja a mi javunkat? Akit szeretünk, szeretjük, vagy csak ki akarjuk zsákmányolni? Azért szeretjük, mert azt hisszük, hagyja magát felfalni?... s ha nem jó falat, kiköpjük-e,... ha nem hagyja magát, már nem szeretjük? Ha nem könnyen hagyja, kevésbé szeretjük?..."

"Mért nincs az emberi szívben szeretet: mért szerettek sok pénzt keresni és keveset kiadni?... mért ül a féllábú, öreg koldus, régi barátom a klinika vasrácsos kerítésén télen-nyáron oly gőgös duzmadtan, még sose láttam, hogy valakitől kért volna, vagy valakinek megköszönte volna az adományt, vagy egy mosoly lett volna az arcán, vagy a szeretet lobbant volna fel a szemében: megalázó, hogy az emberi irgalom kegydíjasa?
Aki ad, az is gyűlöl s aki kap: még jobban gyűlölködik?"

"Istenem, hát nem tudunk egymáson segíteni?... Hát a szeretetnek nincs háborúja? Hát a szeretet nem tudja felsorakoztatni rendezett hadsorokba a népeket, ahogy a Gyűlölet teszi? A szeretetnek nincs fegyvere, amely áldás bombájával s gépfegyverével s repülő rajaival s tankjaival gázolja le a bajt és a bánatot és a fájdalmat?... Meg tudtuk csinálni a legnagyobb emberi erőfeszítéssel a Gyűlölet világháborúját: s nem tudjuk soha a Szeretet világörömét?"