Wass Albert: Levél mindenkihez!

Levél mindenkihez!

Kolozsvár,1944.szeptember 22.

Testvér,jogom van őszintén szólani hozzád,mert nemcsak a verőfényt
Jártam veled együtt,hanem a zimankót is annak idején. Jussom van hát
szemedbe mondani az igazat,akkor is,ha sebez.
Szánalmas vagy,Testvér,és elszomorító. Évek óta hallottad a közeledő
dörgést, s most mégis úgy állsz a viharban,mint egy megrémült gyermek,
ki készületlenül és tehetetlenül futnál,de nem tudod,hová,életösztönöd
és a kapzsi önzés váltakozva kerget erre-arra,minden eszedbe jut,mint
végső menedék,csak az nem,ami természetes és egyszerű. Riadsz,és
másokat riasztasz,tétovázol,kapkodsz,rémülten meredsz a jövőre,mely
ront feléd,mint bőszült bika,s elfelejted,hogy ember vagy,s karodat
mozgatni tudod a védekezésre.
Sötéten mondod: rossz időket élsz és nehéz napokat. Pedig nem az
idők rosszak,csupán az emberek,s nem az idők nehezek,mi vagyunk
gyöngék és hitványak hozzájuk. Szép a világ és jó, csak az ember rontja
el időnkint. Évszázadok alatt sokszor elromlott már, s rendre mindég
helyrejött megint. Győzhetetlen az élet, akár a fű vagy az erdő. S bátran
bízhatsz az évszakok rendjében,mert nem ember igazítja azt,hanem
maga az Isten.
Ne félj,ne bújj,ne fuss sehova!Markold szorosan tieid kezét,s ha
veszedelem dübörög ajtód előtt:nyugodtan nézz a szemébe. A tisztákat
és erőseket elkerüli a vész. Emberséggel küzdj a sorsodért, hogy megérdemeld
a felkelő napot. Törvény a világban, hogy aki nem tud harcolni
önmagáért, az nem való arra,hogy éljen.
Ne gondolj most is apró önzéseidre,segíts inkább azokon,akik bajban
vannak,mert rajtad is lesz,aki segítsen,ha bajba kerülsz. Ne engedd lelkedbe
férkőzni a gyűlöletet,bármilyen emberi hitványsággal is találkoznál
össze. Példát mutass inkább a gyengék felé,hogy erősödjenek tőle.
a győzelem,a végső győzelem,Testvér azé,aki megáll a helyén. Mint
viharban a tölgyfa,melynek tépett lombján záporok multával mindig
felragyog újra a szivárványos napfény. Csak az vész, aki gyenge. Aki
falevél a szélben,akinek gyökere nincs,aki súlytalan,mint a pitypang léha
magja. Csak az vész el, aki nem méltó arra. Csak az vész el, aki elveszti
önmagát.
Bízzál magadban,Testvér!Abban,hogy erős vagy,mert becsületes vagy,
tiszta vagy. NE mástól várj segítséget,ne álmodozz váratlan csodáról!
A csoda benned kell legyen,mint rejtett csíra a magban.
Semmitől ne félj! Állj meg bátran és nyugodtan, ahol állni rendelt a sors.
Nézz szembe a világgal, s gondolj arra, hogy ahol Isten élni rendelt,ott nem
vonhatja meg tőled senki e jogot.

Wass Albert