BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET.....

Kedves falustestvéreim!

Szilveszter van, az óév utolsó napja.
A mai napot nevezhetjük a zárás és nyitás napjának is.
Újesztendő áll előttünk, telve reménnyel és kétséggel.

Mert bizony elballagott az idő, elballagott egy esztendő, és itt állunk a visszapillantó tükörbe nézve az elmúlt év minden hordalékával.
Ebből a tükörből most másként látjuk és értékeljük a dolgokat, mint amikor benne voltunk.

Úgy vélem, a helyes látáshoz, a helyes ítéletalkotáshoz szükséges egy bizonyos idő, amíg az az esemény vagy az a dolog vagy az a kijelentés bennünk így vagy úgy fölszívódik, elveszti a mellékzöngéjét és csak a lényeg marad meg.

Vannak dolgok, amelyeket a visszapillantó tükörben jobban észre veszünk, mint amikor szemtanuk voltunk.
Ezért fontosnak tartom, hogy ne csak most, hanem bizonyos időközönként egy kissé tekintsünk vissza, tegyük mérlegre az életünket, cselekedeteinket, nézzük meg gondolkozásmódunkat, az emberekhez való viszonyunkat…

Az óév utolsó napján előttünk áll az, ami elmúlt.
Sokan nem törődnek azzal, ami mögöttük van, de higgyék el, sok tanulságot lehet meríteni belőle.

Az idő óriási érték, csak az a baj, hogy sokszor nem tudjuk értékelni. Természetes hogy beszélünk a halálról, vagy az örök életről, de tapasztalat, hogy amikor ott állunk az időnk végének küszöbén, mennyire ragaszkodunk az élethez, amikor az már csúszik ki a kezünkből.

Ezért mondhatom azt is, hogy az idő nem más, mint Isten egyik legnagyobb ajándéka, amit nekünk adott.
Mert az idő, amit kaptunk, az véges, és egyszer lejár.
Tehát becsüljük meg jól.
Amíg időnk van, addig munkálkodjunk, használjuk ki, és ne engedjük meddő módon eltelni.

Az időben zajlik az életünk, a cselekedeteink, amit teszünk, amit gondolunk, amivé válunk…

Az időnek van egy nagyon lényeges „tulajdonsága”, mármint amit hibáztunk, azt jóvátehetjük, amit elrontottunk, azt megjavíthatjuk… tehát amit tettünk, arra az idő alkalmat ad, hogy helyesbítsük.

Egy dologra azonban nem ad nekünk lehetőséget: amit egyszer az időben elmulasztottunk, az el van mulasztva, azt az Úristen se tudja pótolni. És erre bizony nagyon sokszor nem figyelünk oda.

Eszembe jut a közgyónás: ,,gondolattal, szóval cselekedettel és mulasztással''
A mulasztással lehet sokkal többet vétünk, mint gondolattal, vagy szóval, vagy esetleg a cselekedettel.

Éppen ezért nagyon kell vigyáznunk arra, hogy később ne tudjuk, és ne kelljen vádolni önmagunkat mulasztással.
Mert akkor már hiába önvádaskodunk, senki nem tudja megfordítani az időt, és nem ad nekünk lehetőséget senki arra, hogy próbáljuk meg még egyszer újra.

Tehát elmúlt egy esztendő az én esztendőm, a Te esztendőd, a Mi esztendőnk, az én időm …

A Szentírás azt mondja, hogy mindennek megvan a maga ideje. És mindennek megvan a maga órája, megvan a születésnek és a halálnak, fölkelésnek és lefekvésnek, megvan az építésnek és a rombolásnak, az ültetésnek és aratásnak, és így tovább, mindennek megvan a maga ideje.

Jézus az „én órámról” beszélt és az idők teljességében jött el.
Az időnek van egy ilyen bizonyos fizikai értelme, amelyet valamilyen mozgással, vagy valamivel mérünk, de emellett van személyes idő is.

Nekem is megvan a magam időm, és ezt a magam idejét nem szabad, hogy elszalasszam, mert a magam idejében amit csinálok, az az enyém.

Az az idő nem azért jön el az én számomra, hogy elmúljék, hanem azért, hogy énbennem megmaradjon.

A cselekedetek az enyémek, azokat senki el nem veheti tőlem.

Nekem nem elmúlt egy esztendő, hanem minden esztendő, amelyik naptárilag eltelik nyereség.
Kaptam egy esztendőt, és lehet, kapok még egy esztendőt, ha Isten megsegít.
Ezért az idő az én számomra keret, amelyet nekem kell kitöltenem, nekem kell meglátnom hogy mivel töltöm ki.

Úgy szeretnék élni, hogy életem irányát szabja meg a hit mindent hasson át a szeretet, és végül minden nehézségben igazítson el az örök életnek a reménye.
Ily’ módon a hit, a remény és a szeretet töltsék ki az idő adta keretet, az én időmet.
Az idő megmarad cselekedeteim révén énbennem, én a szeretet révén megmaradok az Istenben, és aki Isten szeretetében marad, az örökké megmarad''.
Így alakul át az idő bennem örökkévalósággá.
Mert az idő az tartam, az örökkévalóság az állapot. Az nem múlik el, az van, és marad mindörökre.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek vidám szilvesztert!
A 2009-es esztendőre erőt, egészséget, békességet, szeretetet…és nagyon Boldog Új évet!!!

http://www.youtube.com/watch?v=yKr-MZ0g98Y&feature=related